VIII.

• Drága jó fizikusaink értenek minket?
• Aligha. 
• Kéne a képlet?
• A VILÁGKÉPLET?
• Az.
• Megkapják.
• Meg. - Szóból ért az ember; -- a görög betűkből pedig a fizikus.
• Akkor helyettesítsük be végre O+A-t!
• Inkább életet lehelünk belé. - Szóból ért az ember.
• -- A görög betűkből pedig a fizikus.
• Alfa - béta - gamma?
• Trigon.
• Alfa - béta -gamma - delta?
• Tetragon.
• Alfa - béta - gamma - delta - éta?
• És ha a sokszögnek több szöge van, mint ahány alfabetje a görögöknek?
• Megvesszőzzük. Egyszer megvesszőzött alfa; egyszer megvesszőzött béta ... 
• Remélem kétszer megvesszőzött alfára nem kerül sor!
• Miért?
• Mert akkor O+A-t is meg kell vesszőzni.
• Képletes beszéd.
• Dürernek hála, nem csupán képletes, de egyszersmind képes is.
• Hiába no, leszünk akkora Úr, hogy a fizikusok kedvére (is) tegyünk!
• Béta - Alfa - Lambda?
• ???
• Segítek: Béta az idő folyamán elveszített egy lambdát. 

VII.

• Miként mutat az első négy pecsét a szellemi síkon?
• Felemelheted a Könyvet; kitépheted, összegyűrheted, lenyelheted lapjait apránként, de nem a gyomrod lesz, mely megemészti betűinek értelmét:

VII./1.: Albrecht Dürer illusztrációja az Apokalipszis 10. fejezetének 9.-11. verseihez, forrás

              

• Értem: másként tápláltatik  a szellem, miként ahogyan a lélek.  A lelki síkon leképzett szöveg csakis szellemi síkon értelmeződhet.
• Pontosan. János jelenéseinek legelső "szövegkönyve" akár el is kallódhatott volna. Nem így történt, kanonikussá vált. Ötödik fejezetének [66./5.] értelme pedig felettébb világos: csakis Júda törzsének oroszlánja, a Dávid utóda - a Bárány nyert felkentséget a pecsétek feltörésére.
• Átviszem az értelmet: Júda törzsének oroszlánja, a Dávid utóda - a Bárány Jézus-Krisztus személyének szimbolikus alakjai. Sőt, az írott szövegben maga a Jézus-Krisztus szókép is csak jelöli, de meg nem jeleníti a személyt.
• Valóban.  A megjelenítés azonos tér-idő kontinuumban létező személyek interakciója. Aktív és passzív formája létezik. Passzív formáját a művészeti ágak közül leginkább a színjátszás reprezentálja. Aktív formája maga az ÉLET.
• Azt óhajtod tudtomra adni, hogy a Bárány megjelenítése kizárólag aktív formában lehetséges?
• Bizony, bizony!
• Egy létező személy feltöri az első négy pecsétet, ezáltal deklarálja, Ő a Bárány?
• Bizony, bizony!
• Ez meglehetősen szimplán hangzik.
• Akkor akár Te is megpróbálkozhatnál vele.
• Én?
• Te.
• Hogy jövök én ahhoz?
• Kapod tőlem a bátorságot.
• Törjem fel az első négy pecsétet?
• Törjed! 
• Álljon meg a nászmenet! Arról volt szó, hogy az absztrakciós folyamat megértésére és megértetésére törekszünk.
• Mennyivel inkább megértjük, ha nem csupán tevékeny részt, de főszerepet vállalunk benne!
• Beadom a derekam. Absztrakciós folyamatról beszélünk. A folyamatnak lépései vannak.
• Lássuk azokat a lépéseket!
• Lássuk:

1. János lelkileg elragadtatott-; mai szóhasználattal élve transz állapotba kerül,  képzeletében, lepereg egy eseménysor. (A transz állapot kifejezésre hiába is szerkesztenők értelmező hivatkozást, azok hasonlóképpen az absztrakció fogalmának meghatározásához pontatlanok, következésképpen elfogadhatatlanok számunkra. Így előáll az a lehetetlen helyzet, hogy nem csak az absztrakciós folyamat egészének a helyes értelmezésével nem vagyunk kész, de egyes részfolyamataiéval sem.)
2. János a lelki síkjának történéseit írásképbe rögzíti.
3. János írása fennmarad, a Szentírás zárókönyveként kanonizálják.
4. János írása előbb kézírásos-, később nyomtatásos sokszorosítás és számos nyelvre történő lefordítás révén egyre szélesebb  tömegek számára válik elérhetővé. A 4. lépés jelentős kultúr-; és technikatörténeti  mozzanatát képezik a Dürer  kiadásában megjelenő, saját keze által nyomtatott, illusztrált, az A.D. 1498-ra datált  kötetek. Jelentőségük abban áll, hogy Dürer nem csupán az újdonságnak számító nyomtatási eljárást alkalmazza a sokszorosításra, hanem kiemelkedően magas színvonalú metszeteivel illusztrálja a kiadványát.
5. Jelen pillanatban János jelenéseinek ismerete és prediktív volta elismerésének birtokában kísérletet teszünk az aktiválására. Az aktiválás első mozzanatát a Bárány megjelenítése képezi.   

                                                                                   

VI.

• Betér a fűszeres blogunkba az első leendő kuncsaft, s kér három szem szegfűszeget. Te staniclibe mersz számolatlanul, s udvariasan odanyújtod felé: - "Tessék parancsolni, ajándék, Ön az első vásárlóm. Legyen máskor is szerencsénk!"
• Természetesen így cselekszem, de mit tegyek, ha...



VI./1.

• Mit teszel, ha nem vevő a gesztusodra; gyanakodva belekukkant a stanicliba,és kijelenti, ez nem szegfűszeg ?
• Mit tehetnék? Nem fogom győzködni, hisz nyilvánvaló, egyazon dologról különféle fogalmakkal rendelkezünk. Elnézést kérek, majd átirányítom egy másik standhoz.
• Nyilvánvaló! Csakhogy a fűszeres blogunkban nem kínálunk szegfűszeget.
• Persze, értem, analógiát alkalmazol: A szellemi javainkat a szegfűszeg képe által képzed le az anyagi síkra.
• Fején találtad a (szegfű)szeget!
• Ezt nevezzük művészi absztrakciónak?
• Miféle meghatározása ez a fogalomnak: "...elvonatkoztatást jelent, a leglényegesebb dolgok kiemelését és általánosítását."
• Mi a baj vele?
• Te nem hallod?
• - No, most következik megint ez:
• Pedig kaptál fület a látásra!
• Hoppá, kaptam! A lényeg kiemelése és általánosítása nincs összhangban  az elvonatkoztatás jelentéstartalmával.
• Hol a bibi?
• Elvonatkoztatunk például abban az esetben, amikor egy kifejezés jelentéstartalma az eredetitől eltérő értelmet nyer, azaz a kifejezés csakis a módosult jelentéstartalom ismeretében értelmezhető helyesen.
• A fenébe, ez túl akadémikus! Nem lehetne egyszerűbben?
• A "Hol a bibi?"  kérdésedre nem egy friss horzsolást kezdtem keresgélni a karomon, hanem  szövegösszefüggésben értelmeztem, és átvitt értelmet tulajdonítottam neki: "Mi a probléma?"
• Melyik főnévi igenevünk fejezi ki a "lényeges dolgok kiemelését"?
• A "kivonatolni".
• Érdekes, a szótő marad, a képző és az igekötő változtatása viszont gyökeresen más értelmet ad a kifejezésnek!
• Valóban. A magyar nyelv logikája különbözik a latinétól.
• Mennyire igaz: ha a szó paneljeit, magyarán alkotóelemeit a szemből nézve bal-jobb sorrendiségnek megfelelően tükörfordítjuk, figyelmen kívül hagyjuk a szótő prioritását, ellenben makacsul ragaszkodunk a propozíció "el-" értelmű fordításához, akkor az igekötő vakvágányra visz minket: 'el-von-atol  alak nem létezik a magyar nyelvben.
• Mint említettem volt, a magyar nyelv logikája más. Nem engedi meg a lényeg szem elől tévesztését. Ha ki akarja emelni a lényeget, akkor azt nem úgy teszi, hogy a lényeg mellől elvonja a lényegtelent, hanem megragadja azt, és direkt módon kiemeli; kivonatolja.
• Milyen igaz! Elvonatkoztatni a lényegtől,  vagy kiemelni,. kivonatolni azt, ellentétes értelműek; márpedig a formális logika szabályai nem engedik meg, hogy egy számunkra kiemelten fontos, egymondatos definíció esetében a fő-; és mellékmondat állításai ellentmondásban legyenek.
• Világos, helyesbítettük a meghatározást.
• Nem.
• ???
• Csupán rámutatunk a benne rejlő ellentmondásra, s megkíséreljük feloldani azt. Ebből nem következik, hogy az általunk módosított formája elfogadhatóvá válik a számunkra. Ellenkezőleg, a definíciót még ebben az alakjában is meglehetősen pontatlannak tartjuk.
• Hogy jövünk mi ahhoz?
• Vesszük magunknak a bátorságot! Álláspontunk szerint az absztrakció specifikus, többnyire összetett, olykor meglehetősen bonyolult  eljárás, nem lehet egy-két mondatos, általános érvényű értelmezését nyújtani. Elsősorban ennek tudjuk be tömör igényű anyanyelvi meghatározásának ellentmondásba torkollását, kudarcát.
• Becsületes ez? Nem kiváltunk, csupán elvetünk?
• Csupán annak ódiumát nem vállaljuk fel, hogy a hibás meghatározást egyetlen szemvillanás alatt hasonló tömörségű, de pontos magyarázattá csiszoljuk.
• Akkor mit teszünk?
• Visszatérünk az "első négy pecséthez", alkalmasint általuk teszünk kísérletet az absztrakciós folyamat megértésére, megértetésére.

V.

• Lovas és lova egységet képez. A ló lovasa szándékának megfelelő mozgásokat hajt végre. Az irányítás, igazgatás elsősorban a ló érzékeny pofaüregébe helyezett zabla révén tételeződik át annak agyközpontjába. Húzzuk meg Dürer képén a lovak zabláin, valamint a lovasaik fejcsúcsán áthaladó vízszinteseket:

V./1.

• Meghúztuk.
• A vízszintesek és a képszélek által határolt terület jelzi a "szellemi régiót".
• Szemléletes! Rögtön szembetűnik, hogy az első három lovas esetében (piros színű vízszintesek) szinte hajszálpontosan egybevág ez a terület.
• Pontosan, illetve hajszálpontosan. A "Halál" "szellemi régiója" (fekete színű vízszintesek) viszont látványosan elkülönül, nincs átfedés, sőt jól kivehető határsáv választja el azokat.  Területük nagyjából azonos méretű.
• Nagyjából, de mintha...
• A "Halál"  "szellemi régiójának" területe valóban  szélesebb valamivel. Ez abból a hibás morfológiai transzformációból adódik, melynek révén a "Halál" gebéje lógatja a fejét.
• Akkor ennek nincs különösebb jelentősége?
• Nincs. Annak van jelentősége, hogy a két régió elkülönül egymástól, mégpedig úgy, hogy a három lovas kizárólagosan birtokolja a magasabban elhelyezkedő szférát.
• Ismétlem: szemléletes. De úgy vélem, ennek dacára is lesznek számosan, akik az okfejtésünket badarságnak tartják.?
• Sokkal számosabban lesznek azok, akik véleményt sem képesek formálni róla, mivel meg sem értik. De azok lesznek tömegével, akikhez el sem jut.
• Mi a helyzet velük?
• Nézd, ha a magunk lelkiismerete szerinti kellő becsülettel járunk el, és értelmesen érvelünk, szemléletesen szemléltetünk, akkor sem várható el, hogy széles körben megértsék, elfogadják, magukévá tegyék. A mi tekintetünk elsősorban azokra vetül, akik fel-; és  elismernek.
• Szemléletesebben, kérlek!
• Miért is ne! Végtére a Fiú sem tesz egyebet példabeszédei által, mint szellemi javait anyagi köntösbe öltözteti azok számára, akik csakis testi szemeikkel képesek felfogni a környező Világot. 

IV.

IV./1.: Albrecht Dürer: Az Apokalipszis lovasai, forrás

•  Makulátlan megoldás, mi több, szemfüles!
•  Mégis hiányérzetem van.
•  Miért?
•  A könyv [66./6./1-8] szövege kifejezőbb, mint Dürer metszete.
•  Az "íj"; a "kard"; a "mérleg" maradéktalanul azonosítja a "lovasokat", miként ahogyan a határozott         sorszámnevek az "élőlényeket".
• Valóban ennek felismerése adta kezembe a párosítás kulcsát, ám Dürer lovaival nem vagyok            kibékülve.
• Az "íj"; "kard"; "mérleg" a lovasok kezében azonosítja a lovaikat is.
• No, pont ez itt a bibi! A "fehér"-; "veres"-; "fekete lovat" 'egy kalap alá veszi Dürer.
•  Mondasz valamit. A kép felső hányadában vágtat a három erőteljes paripa, míg a negyedik, fakó gebe nem   csupán állapotjellemzőinek, de némileg a pozíciójának tekintetében is elkülönül a képmező alján.
•  Márpedig a szövegből ez sehogyan sem következik, mert az egyetlen jellemzőt említ, mégpedig a lovak   szőrzetének színét.
•  Valóban. Ez sem kevés, hiszen a színekhez jól körvonalazható jelentéstartalmak társultak a századok  során.
•  A századok során. Azonban Dürer a XV. század utolsó éveiben készíti sorozatát. Ekkoriban a jelképi  jelentéstartalmak még kiforratlanok. Monokróm metszetén a morfológiai jelentéstartalom kizárólagos. Ilyen   körülmények közepette a "fakó" szín gebévé transzformálása egyértelmű művészi tévesztés.
• Ne legyünk igazságtalanok Albrecht Dürerrel! Kivételes művész. Metszetsorozata egyedülálló mind a mai napig.
• Nem vagyunk azok. Művét segítségül hívtuk az első négy pecsét értelmezéséhez, ez kitüntetés. Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet félreértelmezései felett.
• Ne hunyjunk szemet, sőt fésüljük át újra, meg újra a szöveget [66./6./1-8], nehogy elkerülje valami lényeges a figyelmünket!
• A szöveg szerkezetileg kiegyensúlyozott, minden egyes "élőlényre" és annak "lovasára" két-két vers vonatkozik.
• Mire következtetünk ebből?
• A "négy lovas" alapvetően egyenrangú, a sorrendiség nem feltétlen határoz meg közöttük hierarchiát. Ugyanakkor az első három lovashoz tárgyi attribútumok rendeltetnek, a negyediknek eltérő az állapota. A "fakó ló lovasa" direkt módon nem birtokol tárgyi attribútumot, ugyanakkor néven neveztetik: "Halál".  Továbbá [66./6./8] 

"...a Pokol követte őt, és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."

• Szó, mi szó, a "fakó ló lovasa" egymaga félelmetesebb, mint a másik három együttvéve. 
• Ha innen nézzük, akkor viszont ezt a tényt remekül áttételezi a lovasok pozíciója: A "fakó ló lovasának" szellemi szférája nagyjából azonos nagyságú területet birtokol, mint három társáé közösen.
• Én még csak értem, mit is szeretnénk mondani, ám a statisztika azt mutatja, olvasnak minket néhányan a nagyvilágban. Ki tudjuk fejezni ezt számukra közérthetőbben?

       

• Remélhetőleg igen. Tisztázzuk, mit értünk a lovas "szellemi szférája" alatt!
• Tisztázzuk!

         

III.

• A fejezetcím "négy pecsétje", "négy lovasa" csupán a lényeg kiemelése. Nemde bár?
• Pontosan!
• A fejezet első két verse [66./6./1-2] ezt mondja:

1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik, mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" 2 És láttam, íme egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.

          Máris megjelent az első lovas! De honnan keveredik ide a "négy élőlény" közül az egyik?

•  "Négy pecsét", "négy lovas", negyedik metszet, "négy élőlény".
•  Visszhangos a 'búrám a négyesektől.
•  Nem eléggé!
•  ?
•  Negyedik fejezet [66./4.].
•  Aha! Máris olvasom...

6 ...és a trónusnál középen, elől és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 ...

           Felleltem a "négy élőlényt".

•  Fellelted. De megragadtad-e lényük lényegét?
•  Az első oroszlán, a második bika, a harmadik ember, a negyedik sas.
•  No, nem pont ezt mondja a szöveg!
•  Mire való ez a szőrszálhasogatás?
•  Ha csak úgy szőr mentén fésülöd át a szöveget, elveszíted a "négy élőlény" lényének lényegét.
•  Na jó! Nem éppen olyanok, csak azokhoz hasonlatosak.
•  Továbbá?
•  Továbbá? Továbbá, a "harmadik élőlénynek" csupán az arca hasonlatos az emberéhez.
•  Továbbá?
•  A "negyedik élőlény" nem csupán sashoz, de repülő sashoz hasonlatos. Miért fontos ez?
•  Megörökítetted a Bakony erdei felett szárnyaló sasokat, miként ahogyan a Margit sziget rab    madarát is.
•  Sőt! Többszörösen megtekintettem a BBC "A sas" c. ismeretterjesztő kisfilmjét.
•  Emlékszel, miként ragadta ki a fehérfejű rétisas a tó vizéből a nagytestű lazacot?
•  Röptében.
•  Vedd el terét, zárd ketrecbe, vess elé koncot, döghúst, s figyeld meg hogyan változik  természete!
•  Szánalmasabb lesz a keselyűnél.
•  Adj, tehát eget s teret  a sasnak, adj, és adj még, hisz három pár szárny adatott mind a "négy  élőlénynek"!
•  Értem.
•  Ha érted, értsed jobban!:  Három pár szárny adatott mind a "négy élőlénynek", de a sashoz    hasonlatos eleve repül.
•  Megértettem. 
•  Párosítsd  a "négy lovast" a "négy élőlénnyel"!
•  Kézenfekvő. Felhasználhatom Dürer negyedik metszetét?
•  Természetesen, ha segítségedre van.

II. A Fenevad száma

•  Rendben. Melyik a legismertebb numerikus kód A hétpecsétes könyvben?
•  A 666, a Fenevad száma.
•  Pontosan. És ha így  írom: 66.6.?
•  Megszámláltad a Könyved  könyveinek, s fejezeteinek számát.
•  Üsd fel, tehát a könyvet! Mi áll a 6. fejezetében? 
•  A fejezet címe: "A négy első pecsét és a négy lovas".
•  Látom, olvasni azt tudsz. De érted is, amit olvasol?
•  Miféle faragatlan kérdés ez, hát hogyne érteném!?
•  Hisz kaptál szemet a látásra, fület a hallásra, értelmet a befogadásra!
•  Mire fel ismét ez a krisztusi citátum?
•  Ez nem egyszerű, de kibővített mesteri szólás-mondás.
•  Jó, jó! De mi az értelme?
•  Ó, csupán ennyi: A szöveg olvasásának képessége nem foglalja magában az értelmezés tudományát.
•  Ah, milyen igaz! Ezért találták fel a szövegértési vizsgafeladatokat.
•  Nos, "A négy első pecsét..."?
•  Gondolom, A hétpecsétes könyvnek az első négy pecsétjét jelenti.
•  Gondolod, vagy bizonyos vagy a dolgodban?
•  A fenébe is, bizonyos vagyok benne, hisz máshogyan sehogyan sem lehet!
•  Hoppá, ezt a magabiztosságot hiányoltam belőlem mindig is!
•  Most csúfolódsz?
•  Mondhatni. Érted, tehát a fejezetcímet.
•  Értem; 'naná, hogy értem, mi az, hogy értem! De azért mégse [lóssunk-fussunk] ennyire!
•  ?
•  Ott van a fejezetcímben még a négy lovas. Őket emlegetjük az Apokalipszis lovasaiként?
•  Úgy biza!
•  Hallottál Dürer metszetsorozatáról?
•  Mintha.
•  Kaptál fület a látásra.
•  Tyű az áldóját, értem!
•  Ha valóban érted, szemfüles vagy.
•  Mondom, hogy értem: adtál egy fülest.
•  Kapisgálod.
•  Szemfüles vagyok!
•  Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Űhm...
•  Vak a Te füled? Azt kérdeztem: Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Ühüm, kapisgálom. Lássuk csak! A negyedik.
•  A negyedik.

  

I. A Bárány átveszi a könyvet [66./5.]

•  Milyen hitű a Bárány?
•  Természetesen keresztény.
•  Természetesen. Ezen belül katolikus, vagy protestáns?
•  Protestáns.
•  Mi okból?
•  Mert így az Ő Szentírása 66 könyvet számlál.

I./1.: Ferencz Béla fafaragó oltárképe, Pálos sziklatemplom, Budapest; fotó: Szeletai Sámuel

    

•  Mi végre számolni a könyveket?
•  S mi végre számozni a fejezeteket, verseket?
•  Értem.
•  Ha érted, kaptál szemet a látásra, fület a hallásra.
•  Mégsem értem. Mondd el, mutasd meg, kérlek!