XVI. Tudomány futószára / 3.

• Barabási:   Penrose-nak szüksége van a szuperponált agyra az elmélete igazolásához, ha jól értem.?
• Samu bácsi:   Jól érted, bár nem érted pontosan. Penrose  nem  jutott a tudatosságnak arra a fokára, hogy igényét céltudatosan megfogalmazza: "Miért nem képes tudatunk makroszkopikus szuperpozíciókat érzékelni?"  - már kérdésfeltevésének módja is hibás.  A. Shimony az, aki felismeri tudóstársa szükségét, ámde azt kielégíthetetlennek véli, ugyanis ő is a szuperponált agy ill. elmeállapot létezésének lehetősége ellen ágál, elfogadva tudóstársa alapvetését.                                                                           Továbbá, Penrose nem állított fel kozmológiai elméletet, tudományos ismeretterjesztő köteteket és munkákat jegyez, amelynek téziseit nem kovácsolta elméletté, és ezt el is ismeri.
• Barabási:   Mi a probléma Penrose kérdésfeltevésének módjával?
• Samu bácsi:   Szívesen elmagyarázom. Hajlandó vagy visszaülni az elemi iskola padsoraiba anyanyelvi szinten?
• Barabási:   Szó sem lehet róla! Ugyan a Nobel-díjat még nem ítélték meg, de az én ismertségemmel, elismertségemmel ez megalázó lenne: önálló tudományágat, kutatási területet teremtettem, elnyertem az MTA tagságát etc. 
• Samu bácsi:   Rendben! Akkor  feladom az emberiségnek az utolsó kenetet és megfogalmazom sírkövének feliratát:                                                                                                  Tudósaim önhittsége okozta vesztem.                                                    ugyanis ez meg a Bárány tudománya.
• Barabási:   Ördög vigye, még szerencse, hogy nem engem teszel meg egyedüli bűnbaknak!
• Samu bácsi:   Elhiheted,  a Báránynak epitáfiumot - eszköz a moha - vésni valóban megaláztatás!  Minek is tetézném ebbéli keserűségét holmi személyeskedéssel?
• Barabási:   Jobb belátásra térítettél. Köszönöm! Visszaülök Veled, Báránykám az iskolapadba, tehát: Mi a probléma Penrose kérdésfeltevésének módjával? 
• Samu bácsi:   Én is köszönöm! Elemezzük a mondatot szintaktikai, azaz szerkezeti szempontból! A mondat jellege, összetettség, hangsúly szerint?
• Barabási:   Egyszerű kérdőmondat, kérdőszó; alany; állítmány; tárgy.
• Samu bácsi:   Mégpedig oksági viszonyt firtató (miért? - mi okból?). Mit állít Penrose?
• Barabási:   nem képes érzékelni  - állítmány.
• Samu bácsi:   Mi nem képes érzékelni?
• Barabási:   tudatunk - alany.
• Samu bácsi:   Mit nem képes érzékelni?
• Barabási:   makroszkopikus szuperpozíciókat - tárgy.
• Samu bácsi:   Észlelsz szerkezeti,. nyelvtani helytelenséget?
• Barabási:   Nem, a mondat ebből a szempontból rendben van.
• Samu bácsi:   Vizsgáljuk a jelentéstartalmát, azaz elemezzük szemantikailag! Mit veszel észre?
• Barabási:   Abszolút elutasító indicativus: Penrose nem a lehetőségét vizsgálja ilyenformán: képes-e az emberi elme makroszkopikus szuperpozíciót érzékelni?, hanem tényként kezeli, hogy nem képes. 
• Samu bácsi:   Remek, Laci, ezt ki se néztem volna belőled!
• Barabási:   A szemantikai hüvelyezés közepette mégis feltűnt egy szintaktikai pontatlanság.
• Samu bácsi:   Éspedig?
• Barabási:    A mondat nem zárja ki kategorikusan   tárgya  felismerhetőségének lehetőségét, mivel tárgyát többes számba teszi, ellenkezőleg. Ez a nyelvi formula akkor nyer létjogosultságot, ha a tárgyát képező jelenség érzékelésére már létezik egy, és csakis egy precedens. 
• Samu bácsi:   Létezik?
• Barabási:   Igen. A Te elméd az első és egyetlen, amely szuperponált állapotát jelzi. De mivel a "makroszkopikus szuperpozíció" fogalma meglehetősen homályos az elméleti fizika számára, leginkább ismeretelméleti  szinten generál ellentmondást Penrose megközelítése. Ennek mibenlétét azonban nem olyan egyszerű megfogalmazni.
• Samu bácsi:   Próbáld meg, kérlek!
• Barabási:   Ábrázolom a globális elmét egy sötét körrel:

XVI./1.

                                                                                                                                                             

   

• Samu bácsi:   Hú de sötét!  
• Barabási:   És mindaddig az is maradt, amíg nem jelezted, érzékelted elmeállapotod szuperpozícióját:                                                                                                                                  
                     

  

  XVI./2.

                                                                                                                  
• Samu bácsi:   Értem, az  a  világos körvonal a szuperponált elmém.
• Barabási:   Mi okból ábrázolhattam?
• Samu bácsi:   Mert Penrose tudományos ismeretterjesztő művének kapcsán szuperponált elmeállapotot jeleztem és tudattam Veled.
• Barabási:   Így igaz! Szellemi impulzust nyertél Penrose-tól. De miként hoztad tudomásomra, amikor én csak egy fikció vagyok az elmédben?
• Samu bácsi:   Kérlek, ne beszélj zöldséget, Laci! Te egy valós személy vagy.
• Barabási:   Persze, elnézést, pongyolán fogalmaztam. Te is valós személy vagy. Az eszmecserénk a fikció.
• Samu bácsi:   Továbbra sem értem.  Két valós személy miként folytathat képzelt beszélgetést? 
• Barabási: Igazad van.  Tovább pontosítok.  Szuperponált elméd ismeretanyagának részét képezi valós személyem mégpedig úgy, hogy arról az én lokális elmémnek nincs tudomása. Magyarán szólva,  a  dialógusunkat kizárólag a Te szuperponált elméd táplálja.
• Samu bácsi:   Világos.
• Barabási: Elmémet egy tetszőleges pozíciójú sötét pixel jelzi a szuperponált elméd által körbekerített centrikus területen:                                                                                                                                                                                                                                                      

XVI./3.

             

• Samu bácsi:   Ezt nevezem szégyentelen redukci[o]nizmusnak, Hawkingot  bizonyára jobb kedvre deríthetnéd! Hova helyezed Penrose elméjét?  
• Barabási:   Penrose elméje az enyémhez hasonló pozíciót foglal el, egy másik tetszőleges sötét pixel a szuperponált elméd által határolt központi területen.
• Samu bácsi:   Világos!
• Barabási: Neked világos, Penrose-nak viszont egy cseppet sem az. Nem bír tudomással arról, hogy egzisztál egy  "Samu bácsi" nevezetű  egyed, aki az emberiség története során első alkalommal jelzi elmeállapotának szuperpozícióját. Teljesen abszurd helyzetbe hoztad.
• Samu bácsi:   Cseppet sem sajnálom, használja ki az abszurd helyzetét! Miről is szólna inkább másról a kvantumelmélet, ha nem az abszurd helyzetkihasználásról?
• Barabási:   Összefoglalom: 

1. A. Shimony  Penrose tudományos munkájának tanulmányozása során arra a felismerésre jut, hogy az elme globális jellegének igazolásához az elme állapotának szuperpozíciójára van szükség.
2. Annak lehetőségét, hogy az elme autoreflexív módon képes felismerni állapotának szuperpozícióját, mindkét tudós  kategorikusan kizárja.
3. Samu bácsi felismeri a tudományos módszertan logikai gubancát (improduktív voltát), egy nagysándori suhintással átmetszi: precedenst teremt, szuperponált elmeállapotot jelez.
4. Penrose nem értesül "Samu bácsi" bejelentéséről, a globális elme állapotában bekövetkezett változásról nincs tudomása.

 konklúzió, azaz az ismeretelméleti ellentmondás mibenléte:

Penrose csak, és csakis abban az esetben nyilvánulhat meg "Samu bácsi" szuperponált elméjét illetőleg, ha információt szerez róla (információs korlát);

ha információt nyer, döntési helyzetbe kerül:

                - elismeri;
                - nem ismeri el.

Amennyiben felvállalja a döntést, döntése mindenképpen megalapozatlan lesz, ugyanis "Samu bácsi" elméjének tartalmát nem ismeri (ismeretelméleti korlát).

Egyetlen módon ismerheti meg a szuperponált elme tartalmát, ha elveti eddigi álláspontját és feltételesen ugyan, de elismeri Samu bácsi szuperponált elméjét. Ám ebben az esetben azonnal beleütközik a soron következő módszertani korlát-ba: az elméleti fizika nem hogy nem dolgozta ki a szuperponált elme tudományos vizsgálatának elvi kereteit, de még odáig sem jutott, hogy annak szükségét felvesse.

XVI./4.: A 'korlát[n]ok avagy "Mit tehet a(z agy)sejt, aki mit se sejt?"

  ERIC SCALA francia grafikusművész alkotásának felhasználásával készítette Szeletai Sámuel; a másodlagos címért GESZTI PÉTER szövegelő (n)agymenőnek tartozom köszönettel

• Samu bácsi:   Bocsáss meg Laci! Rántok egyet a futószáron: