VI.

• Betér a fűszeres blogunkba az első leendő kuncsaft, s kér három szem szegfűszeget. Te staniclibe mersz számolatlanul, s udvariasan odanyújtod felé: - "Tessék parancsolni, ajándék, Ön az első vásárlóm. Legyen máskor is szerencsénk!"
• Természetesen így cselekszem, de mit tegyek, ha...



VI./1.

• Mit teszel, ha nem vevő a gesztusodra; gyanakodva belekukkant a stanicliba,és kijelenti, ez nem szegfűszeg ?
• Mit tehetnék? Nem fogom győzködni, hisz nyilvánvaló, egyazon dologról különféle fogalmakkal rendelkezünk. Elnézést kérek, majd átirányítom egy másik standhoz.
• Nyilvánvaló! Csakhogy a fűszeres blogunkban nem kínálunk szegfűszeget.
• Persze, értem, analógiát alkalmazol: A szellemi javainkat a szegfűszeg képe által képzed le az anyagi síkra.
• Fején találtad a (szegfű)szeget!
• Ezt nevezzük művészi absztrakciónak?
• Miféle meghatározása ez a fogalomnak: "...elvonatkoztatást jelent, a leglényegesebb dolgok kiemelését és általánosítását."
• Mi a baj vele?
• Te nem hallod?
• - No, most következik megint ez:
• Pedig kaptál fület a látásra!
• Hoppá, kaptam! A lényeg kiemelése és általánosítása nincs összhangban  az elvonatkoztatás jelentéstartalmával.
• Hol a bibi?
• Elvonatkoztatunk például abban az esetben, amikor egy kifejezés jelentéstartalma az eredetitől eltérő értelmet nyer, azaz a kifejezés csakis a módosult jelentéstartalom ismeretében értelmezhető helyesen.
• A fenébe, ez túl akadémikus! Nem lehetne egyszerűbben?
• A "Hol a bibi?"  kérdésedre nem egy friss horzsolást kezdtem keresgélni a karomon, hanem  szövegösszefüggésben értelmeztem, és átvitt értelmet tulajdonítottam neki: "Mi a probléma?"
• Melyik főnévi igenevünk fejezi ki a "lényeges dolgok kiemelését"?
• A "kivonatolni".
• Érdekes, a szótő marad, a képző és az igekötő változtatása viszont gyökeresen más értelmet ad a kifejezésnek!
• Valóban. A magyar nyelv logikája különbözik a latinétól.
• Mennyire igaz: ha a szó paneljeit, magyarán alkotóelemeit a szemből nézve bal-jobb sorrendiségnek megfelelően tükörfordítjuk, figyelmen kívül hagyjuk a szótő prioritását, ellenben makacsul ragaszkodunk a propozíció "el-" értelmű fordításához, akkor az igekötő vakvágányra visz minket: 'el-von-atol  alak nem létezik a magyar nyelvben.
• Mint említettem volt, a magyar nyelv logikája más. Nem engedi meg a lényeg szem elől tévesztését. Ha ki akarja emelni a lényeget, akkor azt nem úgy teszi, hogy a lényeg mellől elvonja a lényegtelent, hanem megragadja azt, és direkt módon kiemeli; kivonatolja.
• Milyen igaz! Elvonatkoztatni a lényegtől,  vagy kiemelni,. kivonatolni azt, ellentétes értelműek; márpedig a formális logika szabályai nem engedik meg, hogy egy számunkra kiemelten fontos, egymondatos definíció esetében a fő-; és mellékmondat állításai ellentmondásban legyenek.
• Világos, helyesbítettük a meghatározást.
• Nem.
• ???
• Csupán rámutatunk a benne rejlő ellentmondásra, s megkíséreljük feloldani azt. Ebből nem következik, hogy az általunk módosított formája elfogadhatóvá válik a számunkra. Ellenkezőleg, a definíciót még ebben az alakjában is meglehetősen pontatlannak tartjuk.
• Hogy jövünk mi ahhoz?
• Vesszük magunknak a bátorságot! Álláspontunk szerint az absztrakció specifikus, többnyire összetett, olykor meglehetősen bonyolult  eljárás, nem lehet egy-két mondatos, általános érvényű értelmezését nyújtani. Elsősorban ennek tudjuk be tömör igényű anyanyelvi meghatározásának ellentmondásba torkollását, kudarcát.
• Becsületes ez? Nem kiváltunk, csupán elvetünk?
• Csupán annak ódiumát nem vállaljuk fel, hogy a hibás meghatározást egyetlen szemvillanás alatt hasonló tömörségű, de pontos magyarázattá csiszoljuk.
• Akkor mit teszünk?
• Visszatérünk az "első négy pecséthez", alkalmasint általuk teszünk kísérletet az absztrakciós folyamat megértésére, megértetésére.

V.

• Lovas és lova egységet képez. A ló lovasa szándékának megfelelő mozgásokat hajt végre. Az irányítás, igazgatás elsősorban a ló érzékeny pofaüregébe helyezett zabla révén tételeződik át annak agyközpontjába. Húzzuk meg Dürer képén a lovak zabláin, valamint a lovasaik fejcsúcsán áthaladó vízszinteseket:

V./1.

• Meghúztuk.
• A vízszintesek és a képszélek által határolt terület jelzi a "szellemi régiót".
• Szemléletes! Rögtön szembetűnik, hogy az első három lovas esetében (piros színű vízszintesek) szinte hajszálpontosan egybevág ez a terület.
• Pontosan, illetve hajszálpontosan. A "Halál" "szellemi régiója" (fekete színű vízszintesek) viszont látványosan elkülönül, nincs átfedés, sőt jól kivehető határsáv választja el azokat.  Területük nagyjából azonos méretű.
• Nagyjából, de mintha...
• A "Halál"  "szellemi régiójának" területe valóban  szélesebb valamivel. Ez abból a hibás morfológiai transzformációból adódik, melynek révén a "Halál" gebéje lógatja a fejét.
• Akkor ennek nincs különösebb jelentősége?
• Nincs. Annak van jelentősége, hogy a két régió elkülönül egymástól, mégpedig úgy, hogy a három lovas kizárólagosan birtokolja a magasabban elhelyezkedő szférát.
• Ismétlem: szemléletes. De úgy vélem, ennek dacára is lesznek számosan, akik az okfejtésünket badarságnak tartják.?
• Sokkal számosabban lesznek azok, akik véleményt sem képesek formálni róla, mivel meg sem értik. De azok lesznek tömegével, akikhez el sem jut.
• Mi a helyzet velük?
• Nézd, ha a magunk lelkiismerete szerinti kellő becsülettel járunk el, és értelmesen érvelünk, szemléletesen szemléltetünk, akkor sem várható el, hogy széles körben megértsék, elfogadják, magukévá tegyék. A mi tekintetünk elsősorban azokra vetül, akik fel-; és  elismernek.
• Szemléletesebben, kérlek!
• Miért is ne! Végtére a Fiú sem tesz egyebet példabeszédei által, mint szellemi javait anyagi köntösbe öltözteti azok számára, akik csakis testi szemeikkel képesek felfogni a környező Világot. 

IV.

IV./1.: Albrecht Dürer: Az Apokalipszis lovasai, forrás

•  Makulátlan megoldás, mi több, szemfüles!
•  Mégis hiányérzetem van.
•  Miért?
•  A könyv [66./6./1-8] szövege kifejezőbb, mint Dürer metszete.
•  Az "íj"; a "kard"; a "mérleg" maradéktalanul azonosítja a "lovasokat", miként ahogyan a határozott         sorszámnevek az "élőlényeket".
• Valóban ennek felismerése adta kezembe a párosítás kulcsát, ám Dürer lovaival nem vagyok            kibékülve.
• Az "íj"; "kard"; "mérleg" a lovasok kezében azonosítja a lovaikat is.
• No, pont ez itt a bibi! A "fehér"-; "veres"-; "fekete lovat" 'egy kalap alá veszi Dürer.
•  Mondasz valamit. A kép felső hányadában vágtat a három erőteljes paripa, míg a negyedik, fakó gebe nem   csupán állapotjellemzőinek, de némileg a pozíciójának tekintetében is elkülönül a képmező alján.
•  Márpedig a szövegből ez sehogyan sem következik, mert az egyetlen jellemzőt említ, mégpedig a lovak   szőrzetének színét.
•  Valóban. Ez sem kevés, hiszen a színekhez jól körvonalazható jelentéstartalmak társultak a századok  során.
•  A századok során. Azonban Dürer a XV. század utolsó éveiben készíti sorozatát. Ekkoriban a jelképi  jelentéstartalmak még kiforratlanok. Monokróm metszetén a morfológiai jelentéstartalom kizárólagos. Ilyen   körülmények közepette a "fakó" szín gebévé transzformálása egyértelmű művészi tévesztés.
• Ne legyünk igazságtalanok Albrecht Dürerrel! Kivételes művész. Metszetsorozata egyedülálló mind a mai napig.
• Nem vagyunk azok. Művét segítségül hívtuk az első négy pecsét értelmezéséhez, ez kitüntetés. Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet félreértelmezései felett.
• Ne hunyjunk szemet, sőt fésüljük át újra, meg újra a szöveget [66./6./1-8], nehogy elkerülje valami lényeges a figyelmünket!
• A szöveg szerkezetileg kiegyensúlyozott, minden egyes "élőlényre" és annak "lovasára" két-két vers vonatkozik.
• Mire következtetünk ebből?
• A "négy lovas" alapvetően egyenrangú, a sorrendiség nem feltétlen határoz meg közöttük hierarchiát. Ugyanakkor az első három lovashoz tárgyi attribútumok rendeltetnek, a negyediknek eltérő az állapota. A "fakó ló lovasa" direkt módon nem birtokol tárgyi attribútumot, ugyanakkor néven neveztetik: "Halál".  Továbbá [66./6./8] 

"...a Pokol követte őt, és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."

• Szó, mi szó, a "fakó ló lovasa" egymaga félelmetesebb, mint a másik három együttvéve. 
• Ha innen nézzük, akkor viszont ezt a tényt remekül áttételezi a lovasok pozíciója: A "fakó ló lovasának" szellemi szférája nagyjából azonos nagyságú területet birtokol, mint három társáé közösen.
• Én még csak értem, mit is szeretnénk mondani, ám a statisztika azt mutatja, olvasnak minket néhányan a nagyvilágban. Ki tudjuk fejezni ezt számukra közérthetőbben?

       

• Remélhetőleg igen. Tisztázzuk, mit értünk a lovas "szellemi szférája" alatt!
• Tisztázzuk!

         

III.

• A fejezetcím "négy pecsétje", "négy lovasa" csupán a lényeg kiemelése. Nemde bár?
• Pontosan!
• A fejezet első két verse [66./6./1-2] ezt mondja:

1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik, mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" 2 És láttam, íme egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.

          Máris megjelent az első lovas! De honnan keveredik ide a "négy élőlény" közül az egyik?

•  "Négy pecsét", "négy lovas", negyedik metszet, "négy élőlény".
•  Visszhangos a 'búrám a négyesektől.
•  Nem eléggé!
•  ?
•  Negyedik fejezet [66./4.].
•  Aha! Máris olvasom...

6 ...és a trónusnál középen, elől és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 ...

           Felleltem a "négy élőlényt".

•  Fellelted. De megragadtad-e lényük lényegét?
•  Az első oroszlán, a második bika, a harmadik ember, a negyedik sas.
•  No, nem pont ezt mondja a szöveg!
•  Mire való ez a szőrszálhasogatás?
•  Ha csak úgy szőr mentén fésülöd át a szöveget, elveszíted a "négy élőlény" lényének lényegét.
•  Na jó! Nem éppen olyanok, csak azokhoz hasonlatosak.
•  Továbbá?
•  Továbbá? Továbbá, a "harmadik élőlénynek" csupán az arca hasonlatos az emberéhez.
•  Továbbá?
•  A "negyedik élőlény" nem csupán sashoz, de repülő sashoz hasonlatos. Miért fontos ez?
•  Megörökítetted a Bakony erdei felett szárnyaló sasokat, miként ahogyan a Margit sziget rab    madarát is.
•  Sőt! Többszörösen megtekintettem a BBC "A sas" c. ismeretterjesztő kisfilmjét.
•  Emlékszel, miként ragadta ki a fehérfejű rétisas a tó vizéből a nagytestű lazacot?
•  Röptében.
•  Vedd el terét, zárd ketrecbe, vess elé koncot, döghúst, s figyeld meg hogyan változik  természete!
•  Szánalmasabb lesz a keselyűnél.
•  Adj, tehát eget s teret  a sasnak, adj, és adj még, hisz három pár szárny adatott mind a "négy  élőlénynek"!
•  Értem.
•  Ha érted, értsed jobban!:  Három pár szárny adatott mind a "négy élőlénynek", de a sashoz    hasonlatos eleve repül.
•  Megértettem. 
•  Párosítsd  a "négy lovast" a "négy élőlénnyel"!
•  Kézenfekvő. Felhasználhatom Dürer negyedik metszetét?
•  Természetesen, ha segítségedre van.

II. A Fenevad száma

•  Rendben. Melyik a legismertebb numerikus kód A hétpecsétes könyvben?
•  A 666, a Fenevad száma.
•  Pontosan. És ha így  írom: 66.6.?
•  Megszámláltad a Könyved  könyveinek, s fejezeteinek számát.
•  Üsd fel, tehát a könyvet! Mi áll a 6. fejezetében? 
•  A fejezet címe: "A négy első pecsét és a négy lovas".
•  Látom, olvasni azt tudsz. De érted is, amit olvasol?
•  Miféle faragatlan kérdés ez, hát hogyne érteném!?
•  Hisz kaptál szemet a látásra, fület a hallásra, értelmet a befogadásra!
•  Mire fel ismét ez a krisztusi citátum?
•  Ez nem egyszerű, de kibővített mesteri szólás-mondás.
•  Jó, jó! De mi az értelme?
•  Ó, csupán ennyi: A szöveg olvasásának képessége nem foglalja magában az értelmezés tudományát.
•  Ah, milyen igaz! Ezért találták fel a szövegértési vizsgafeladatokat.
•  Nos, "A négy első pecsét..."?
•  Gondolom, A hétpecsétes könyvnek az első négy pecsétjét jelenti.
•  Gondolod, vagy bizonyos vagy a dolgodban?
•  A fenébe is, bizonyos vagyok benne, hisz máshogyan sehogyan sem lehet!
•  Hoppá, ezt a magabiztosságot hiányoltam belőlem mindig is!
•  Most csúfolódsz?
•  Mondhatni. Érted, tehát a fejezetcímet.
•  Értem; 'naná, hogy értem, mi az, hogy értem! De azért mégse [lóssunk-fussunk] ennyire!
•  ?
•  Ott van a fejezetcímben még a négy lovas. Őket emlegetjük az Apokalipszis lovasaiként?
•  Úgy biza!
•  Hallottál Dürer metszetsorozatáról?
•  Mintha.
•  Kaptál fület a látásra.
•  Tyű az áldóját, értem!
•  Ha valóban érted, szemfüles vagy.
•  Mondom, hogy értem: adtál egy fülest.
•  Kapisgálod.
•  Szemfüles vagyok!
•  Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Űhm...
•  Vak a Te füled? Azt kérdeztem: Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Ühüm, kapisgálom. Lássuk csak! A negyedik.
•  A negyedik.

  

I. A Bárány átveszi a könyvet [66./5.]

•  Milyen hitű a Bárány?
•  Természetesen keresztény.
•  Természetesen. Ezen belül katolikus, vagy protestáns?
•  Protestáns.
•  Mi okból?
•  Mert így az Ő Szentírása 66 könyvet számlál.

I./1.: Ferencz Béla fafaragó oltárképe, Pálos sziklatemplom, Budapest; fotó: Szeletai Sámuel

    

•  Mi végre számolni a könyveket?
•  S mi végre számozni a fejezeteket, verseket?
•  Értem.
•  Ha érted, kaptál szemet a látásra, fület a hallásra.
•  Mégsem értem. Mondd el, mutasd meg, kérlek!