mi? - hol? - mikor?
2015. február 28. és április 25.
¤
kivel?
Csunderlik Péter történész doktorandusszal
prominens személy a közönség soraiban:
Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes
¤
¤
A sétát "A baglyok nem azok, amiknek látszanak." mottó vezeti fel, karöltve a Magyar Symbolikus Nagypáholy páholyházának oromdíszéről készített fotográfiával. Szerencsétlen párosítás, elválasztja őket egy histórikus század, két óceán, a kultúrközeg. Ne akadjunk fenn, lépjünk túl rajta!
Múzemkert. Vagy két tucat jelentkező. Péter, a vezetőnk késik pár percet. Sebaj! Asszisztense helytáll. Péter megérkezik, bemutatkozik, kezdetét veszi a séta.
Pár sasszé jobbra, a lépcsőfeljáró melletti füves térbe: Giuseppe Garibaldi tekint le ránk. Bocsánat, nem az 1866-ra datált dagerrotípiáról - milyen remek portré felvételek készültek már akkoriban! -, hanem mellszobráról (Kuzmik Lívia, 1932).
Ha Garibaldi, akkor Türr. És valóban! Ha lejjebb csúszik tekintetünk a posztamentre, megpillantjuk ama nevezetes parolát.
Ha Garibaldi, akkor persze Pulszky Garibaldi is, ámde Ő előtte is a megkerülhetetlen apa, a dualizmus kultúrpápája, a Nemzeti Múzeum igazgatója, a magyar szabadkőműves mozgalom nagyura:
Pulszky Ferenc
és a nagybecsű intézmények alapítója, egy még dicsőbb atya, az Aranygyapjas rend lovagja:
gróf Széchényi Ferenc
És természetesen szót ejtünk a történeti előzményekről:
a katedrális ( pl.: reimsi ) építő céhek felemelkedése;
az "operatív" (kivitelezés) és "spekulatív" (tervezés-előkészítés) fázis elkülönülése;
a spekulatív részleg munkájában egyre inkább teret nyer a "lobby" tevékenység - építtetők megnyerése; telek biztosítása; anyagi finanszírozás stb., aminek következtében felértékelődik a kapcsolati tőke, a szervezeti mobilitás;
és hogy, hogyan nem, a spekulatív részlegből kiválik a szimbolikus irányzat,
az építészeti alapanyagok, eszközök, kifejezések átvitt értelmű jelentéstartalommal ruháztatnak fel, az élettelen, megmunkálandó terméskő helyébe az élő, érző, gondolkodó emberi lény lép.
1817 június 24. - a nyári napforduló tájéka, Keresztelő Szent János névünnepe -,
London,
a Hattyúhoz és Lanthoz címzett fogadó
De miként változott a hattyú lúddá, a lant rostéllyá?
Képes választ nyerünk, a doktorandusz tabletjére töltött képek körbemutatásával szemlétet.
A magyar kezdetek:
bécsi páholyban magyar főurak;
az első honi páholy:
Brassó, 1749, Seuler G. Márton brassói szenátor
majd egy lánglelkű, zseniális szervező:
Draskovich János ezredes
és a magyar szabadkőművesség első aranykora
vissza Pulszky Ferenchez, a második aranykorba:
Magyarországi Jánosrendi Nagypáholy, Pulszky
Magyarországi Nagy-Oriens Nagypáholy, Joannovics (Türr)
és a honi szabadkőműves mozgalom eddigi csúcspontja:
1886. március 21., az egyesülés
Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
Pulszky Ferenc nagymesterrel az élen
No, de mitől szimbolikus? - szegezi mellünknek a kérdést a doktorandusz.
Mondjanak ismert szabadkőműves jelképet!
Samu bácsihoz méltó bölcsességgel kivárok; ezen a ponton nékem nem adni, de kapni szükségeltetik.
Egy hölgy a körzőt említi.
ÁMEN!
Fontosabb jelképet nem fialhatott hallgatásom!
De mit érhetne a körző a derékszög nélkül?
S mit zár közre a körző és a derékszög?
Azt a bizonyos "nagyG"-t?
Mi a "nagyG" jelentése?
A VilágEgyetem Nagy ÉpítőMestere, a legfőbb Geodéta, az AtyaÚrIsten.
Hozzávetőleg hány szabadkőműves tevékenykedik napjainkban a Földön?
A doktorandusz 5 millióra teszi számukat, 4 millióan Amerikában, döntő többségük az Államokban, a maradék túlnyomórészt Európában.
Miben különbözik a két szabadkőműves irányzat, az angolszász (jánosrendi) és a francia (oriens)?
Mit, kit jelképez a körző, a derékszög?
Sorjázhatnának a kérdések.
Nincs időnk feltenni, nincs felkészültségünk megválaszolni őket, indulunk tovább a séta következő állomására.
****
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának, az egykori Wenckheim palota kibővített, korszerűsített épületének zárt belső udvarába lépünk,
Mikorra Pulszky Garibaldi műszaki tudósként Tűrrel részt vesz a Korinthoszi-csatorna tervezési-építési munkálataiban, addigra fivére, Ágost tekintélyes parlamenti politikus, államtitkár, a budapesti tudományegyetem Állam és Jogbölcseleti Karának professzora, elismert társadalomtudós, a magyar progresszió egyik vezéralakja, a Huszadik Század c. társadalompolitikai periodika és a Társadalomtudományi Társaság majdani alapító tagja.
Pulszky Ágost egyik tanítványa Szabó Ervin, aki a honi könyvtár-szervezés területén elévülhetetlen érdemeket szerzett (ETO), azonban árnyalja a képet szélsőséges radikalizmusa:
fejébe vette például, hogy Tisza Istvánt - akiben a reakció legfőbb önkényurát vélte felismerni - erőszakos úton távolítja el a hatalomból.
A kudarcba fulladt Szabó-Duczynska konspiráció olykor megmosolyogtató részleteit érzékletesen festi a doktorandusz. Továbbá felhívja a figyelmet Szabó Ervin anyai ági rokonainak, a Polányiaknak nem mindennapi szürkeállományára: a család több jelentős tudóssal büszkélkedik, közöttük a kémiai Nobel-díjas Polányi Jánossal.
Polányi Károly, Szabó Ervin unokatestvére révén elérkezünk a Galilei Körhöz,
melynek első elnöke volt.
Ekkorra (1908) Pulszky Ágost már eltávozott az élők sorából, örökébe egykori tanítványa?, későbbi tanár kollégája, Pikler Gyula, a modern spenceriánus tanok követője lép.
Látnivaló, hogy a honi társadalomtudományi és politikai progresszió kovásza részben a szabadkőműves mozgalom, Pulszky Ágost; Pikler Gyula; Somló Bódog; Vámbéry Rusztem; Jászi Oszkár; Szabó Ervin; Polányi Károly egyaránt tagok.
Jászi 1908 késő tavaszán a radikális társadalmi reformok szükségét valló társaival kiválik a Demokrácia páholyból és megalapítják a Martinovics páholyt.
Péter a bemutatkozása során felhatalmazta közönségét kérdések, hozzáfűzések megtételére.
Élek a lehetőséggel: Ha van Önök között, akit érdekel, miért éppen Martinovicshoz címezték a páholyt, keressen rá Szabó Ervin vonatkozó írására, melyben alakját túlzóan szeplőtlenre festi!
Péter szerint ez magától értetődik, ugyanis Szabó Ervin nem volt még azon ismeretek birtokában, amelyek révén realisztikusabb képet festhetett volna a magyar jakobinusok vezéréről.
- Kiforratlan, problematikus nézőpont a fiatal történésztől. Szabó Ervin a progressziót megokoló, kiváltó történelmi példát és annak heroikus mártírjait óhajtja felmutatni, tudatosan idealizál, propagandát folytat. Kitűnik ez már az elöljáró beszédből és annak lábjegyzetéből, amelyben az ajánlott két történeti szemelvény (Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése; Pulszky Ferenc: Martinovics és társai) közül az utóbbiban az előbbi helyes revidiumát látja. -
_
Kedves barátom, köszönöm a figyelmeztetést! Elmaradtam:
http://index.hu/kultur/
http://www.blikk.hu/blikk_
Nos, nem futok én versenyt az index online hírportállal, az őket kivonatoló Blikk-el meg még úgy sem. Nem honorálja azt nékem senki, hogy náluknál is nagyobb szamárságokat hordjak össze!
Mert mi a bulvár média legfőbb ismérve? Csak nem a felszínes, pontatlan, nem ritkán valótlan tartalmú szenzációkeltés? Minek abba a szalagcímbe Kossuth és Ady? Ki velük, felesleges schlagwortok! Mit állít a bulvár? Csak nem azt, hogy Rákosi szabadkőműves titkár volt? No, erre mán csak klikkel az internet sugárúton korzózó bámész. Utána meg hiába is replikázik, hogy az ő agyát nem lehet ám átmosni, mert jobban tudja azt. Kit érdekel? Az online bulvár istene a nézettség.
Lám-lám, Csunderlik úr melle is dagad a büszkeségtől a "menő" tudósítás olvastán...
Idéztessék fel, mi okból születik beszámolóm!:
Értesültem a programról, s nem másutt, mint a Te szabadkőműves tartalmat felvonultató blogodban. Kedvem szottyant, időm engedte, részt vettem rajta. E szándékomról előzetesen tájékoztattalak bejegyzésemben, majd Te érdeklődtél, beszámolnék-e a történtekről. Vállaltam, jeleztem, nem csak úgy átabotában, hanem részletekbe menően tenném azt. Ennek kapcsán megbeszéltük személyes megismerkedésünk mikéntjét...
- Időszerű volt. Gondolnád, hogy első kontaktunk öt év távolába veszett?
Úgy véltem, célszerű lehet szóbeli mondandómat megtámogatnom egy írásossal is, ha már ennek online feltételei amúgy is adottak számomra, időközben ugyanis magam is blogolásra adtam a fejem.
Tehát, nagyon is tudatában vagyok, hogy rajtad kívül, kedves barátom, mások érdeklődésére nem igen tarthatok számot. Ám ez engem cseppet sem zavar, az én istenem nem a nézettség. Ha Te ellenben úgy tartod, hogy az online bulvár kielégítette információéhségedet, legfeljebb nem olvasod tovább a beszámolóm.
Pedig, nem voltam rest, ismételten részt vettem a programon, mégpedig azért, hogy felfrissítsem halványuló memóriám és nem feledve a lényeges epizódokat számolhassak be Neked.
Nézzük!:
-
Következő állomásunk a Centrál Kávéház. Út közben vezetőnk, Péter megtorpan a Károlyi palota tömbjének utcanévtáblája alatt. Felmutat:
Mire véljük? - kérdi.
Gondolom, a bal oldali éra által túlértékelt politikai személyt a jelen kurzus efféle látványelemek által idézi a történetírás ítélőszéke elé - válaszolom. (Persze élőszóban nem hangzott ez ilyen frappánsan.)
Péter elmond Károlyi Mihály védelmére egy kortesbeszédet, aminek végső kicsengése mégiscsak az, akit Kéri Pál nevű mamelukja úgy ver át, hogy hatalomátruházási nyilatkozatot hamisít a nevében, azt nehéz rátermett, tehetséges politikusnak titulálni.
Szó esik a még nagyobb sérelemről, Károlyi Mihály szobrának Parlament épülete mellőli deponálásáról, valamint Tormay Cécile Bujdosó könyvéről. A doktorandusz interpretációja szerint Tormay epikus naplójában Károlyi Mihályt a Tisza gyilkosság felbujtójaként nevezi meg.
Ellent vetek, emlékeim szerint ilyen értelmű direkt állítás nem szerepel a műben. Péter kitart, mondván, elemezte az írás vonatkozó részleteit.
- Óh, míly üdvös mai szabados világunk, melyben immáron nem lehet csak úgy a levegőbe beszélni! Egyetlen hypertext, s máris becitáltuk a hivatkozott elemzést. De nem elégszünk meg ennyivel:
Kiemeljük belőle a 44-es lábjegyzetet., annak is kulcsmondatát:
"Tormay egyszer sem írja le nyíltan, hanem egy enthümémával (retorikai csonka szillogizmussal) az olvasóval mondatja ki, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg."
Múzemkert. Vagy két tucat jelentkező. Péter, a vezetőnk késik pár percet. Sebaj! Asszisztense helytáll. Péter megérkezik, bemutatkozik, kezdetét veszi a séta.
Pár sasszé jobbra, a lépcsőfeljáró melletti füves térbe: Giuseppe Garibaldi tekint le ránk. Bocsánat, nem az 1866-ra datált dagerrotípiáról - milyen remek portré felvételek készültek már akkoriban! -, hanem mellszobráról (Kuzmik Lívia, 1932).
Ha Garibaldi, akkor Türr. És valóban! Ha lejjebb csúszik tekintetünk a posztamentre, megpillantjuk ama nevezetes parolát.
Ha Garibaldi, akkor persze Pulszky Garibaldi is, ámde Ő előtte is a megkerülhetetlen apa, a dualizmus kultúrpápája, a Nemzeti Múzeum igazgatója, a magyar szabadkőműves mozgalom nagyura:
Pulszky Ferenc
és a nagybecsű intézmények alapítója, egy még dicsőbb atya, az Aranygyapjas rend lovagja:
gróf Széchényi Ferenc
És természetesen szót ejtünk a történeti előzményekről:
a katedrális ( pl.: reimsi ) építő céhek felemelkedése;
az "operatív" (kivitelezés) és "spekulatív" (tervezés-előkészítés) fázis elkülönülése;
a spekulatív részleg munkájában egyre inkább teret nyer a "lobby" tevékenység - építtetők megnyerése; telek biztosítása; anyagi finanszírozás stb., aminek következtében felértékelődik a kapcsolati tőke, a szervezeti mobilitás;
és hogy, hogyan nem, a spekulatív részlegből kiválik a szimbolikus irányzat,
az építészeti alapanyagok, eszközök, kifejezések átvitt értelmű jelentéstartalommal ruháztatnak fel, az élettelen, megmunkálandó terméskő helyébe az élő, érző, gondolkodó emberi lény lép.
1817 június 24. - a nyári napforduló tájéka, Keresztelő Szent János névünnepe -,
London,
a Hattyúhoz és Lanthoz címzett fogadó
De miként változott a hattyú lúddá, a lant rostéllyá?
Képes választ nyerünk, a doktorandusz tabletjére töltött képek körbemutatásával szemlétet.
A magyar kezdetek:
bécsi páholyban magyar főurak;
az első honi páholy:
Brassó, 1749, Seuler G. Márton brassói szenátor
majd egy lánglelkű, zseniális szervező:
Draskovich János ezredes
és a magyar szabadkőművesség első aranykora
vissza Pulszky Ferenchez, a második aranykorba:
Magyarországi Jánosrendi Nagypáholy, Pulszky
Magyarországi Nagy-Oriens Nagypáholy, Joannovics (Türr)
és a honi szabadkőműves mozgalom eddigi csúcspontja:
1886. március 21., az egyesülés
Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
Pulszky Ferenc nagymesterrel az élen
No, de mitől szimbolikus? - szegezi mellünknek a kérdést a doktorandusz.
Mondjanak ismert szabadkőműves jelképet!
Samu bácsihoz méltó bölcsességgel kivárok; ezen a ponton nékem nem adni, de kapni szükségeltetik.
Egy hölgy a körzőt említi.
ÁMEN!
Fontosabb jelképet nem fialhatott hallgatásom!
De mit érhetne a körző a derékszög nélkül?
S mit zár közre a körző és a derékszög?
Azt a bizonyos "nagyG"-t?
Mi a "nagyG" jelentése?
A VilágEgyetem Nagy ÉpítőMestere, a legfőbb Geodéta, az AtyaÚrIsten.
Hozzávetőleg hány szabadkőműves tevékenykedik napjainkban a Földön?
A doktorandusz 5 millióra teszi számukat, 4 millióan Amerikában, döntő többségük az Államokban, a maradék túlnyomórészt Európában.
Miben különbözik a két szabadkőműves irányzat, az angolszász (jánosrendi) és a francia (oriens)?
Mit, kit jelképez a körző, a derékszög?
Sorjázhatnának a kérdések.
Nincs időnk feltenni, nincs felkészültségünk megválaszolni őket, indulunk tovább a séta következő állomására.
****
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának, az egykori Wenckheim palota kibővített, korszerűsített épületének zárt belső udvarába lépünk,
Mikorra Pulszky Garibaldi műszaki tudósként Tűrrel részt vesz a Korinthoszi-csatorna tervezési-építési munkálataiban, addigra fivére, Ágost tekintélyes parlamenti politikus, államtitkár, a budapesti tudományegyetem Állam és Jogbölcseleti Karának professzora, elismert társadalomtudós, a magyar progresszió egyik vezéralakja, a Huszadik Század c. társadalompolitikai periodika és a Társadalomtudományi Társaság majdani alapító tagja.
Pulszky Ágost egyik tanítványa Szabó Ervin, aki a honi könyvtár-szervezés területén elévülhetetlen érdemeket szerzett (ETO), azonban árnyalja a képet szélsőséges radikalizmusa:
fejébe vette például, hogy Tisza Istvánt - akiben a reakció legfőbb önkényurát vélte felismerni - erőszakos úton távolítja el a hatalomból.
A kudarcba fulladt Szabó-Duczynska konspiráció olykor megmosolyogtató részleteit érzékletesen festi a doktorandusz. Továbbá felhívja a figyelmet Szabó Ervin anyai ági rokonainak, a Polányiaknak nem mindennapi szürkeállományára: a család több jelentős tudóssal büszkélkedik, közöttük a kémiai Nobel-díjas Polányi Jánossal.
Polányi Károly, Szabó Ervin unokatestvére révén elérkezünk a Galilei Körhöz,
melynek első elnöke volt.
Ekkorra (1908) Pulszky Ágost már eltávozott az élők sorából, örökébe egykori tanítványa?, későbbi tanár kollégája, Pikler Gyula, a modern spenceriánus tanok követője lép.
Látnivaló, hogy a honi társadalomtudományi és politikai progresszió kovásza részben a szabadkőműves mozgalom, Pulszky Ágost; Pikler Gyula; Somló Bódog; Vámbéry Rusztem; Jászi Oszkár; Szabó Ervin; Polányi Károly egyaránt tagok.
Jászi 1908 késő tavaszán a radikális társadalmi reformok szükségét valló társaival kiválik a Demokrácia páholyból és megalapítják a Martinovics páholyt.
Péter a bemutatkozása során felhatalmazta közönségét kérdések, hozzáfűzések megtételére.
Élek a lehetőséggel: Ha van Önök között, akit érdekel, miért éppen Martinovicshoz címezték a páholyt, keressen rá Szabó Ervin vonatkozó írására, melyben alakját túlzóan szeplőtlenre festi!
Péter szerint ez magától értetődik, ugyanis Szabó Ervin nem volt még azon ismeretek birtokában, amelyek révén realisztikusabb képet festhetett volna a magyar jakobinusok vezéréről.
- Kiforratlan, problematikus nézőpont a fiatal történésztől. Szabó Ervin a progressziót megokoló, kiváltó történelmi példát és annak heroikus mártírjait óhajtja felmutatni, tudatosan idealizál, propagandát folytat. Kitűnik ez már az elöljáró beszédből és annak lábjegyzetéből, amelyben az ajánlott két történeti szemelvény (Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése; Pulszky Ferenc: Martinovics és társai) közül az utóbbiban az előbbi helyes revidiumát látja. -
_
Kedves barátom, köszönöm a figyelmeztetést! Elmaradtam:
http://index.hu/kultur/
http://www.blikk.hu/blikk_
Nos, nem futok én versenyt az index online hírportállal, az őket kivonatoló Blikk-el meg még úgy sem. Nem honorálja azt nékem senki, hogy náluknál is nagyobb szamárságokat hordjak össze!
Mert mi a bulvár média legfőbb ismérve? Csak nem a felszínes, pontatlan, nem ritkán valótlan tartalmú szenzációkeltés? Minek abba a szalagcímbe Kossuth és Ady? Ki velük, felesleges schlagwortok! Mit állít a bulvár? Csak nem azt, hogy Rákosi szabadkőműves titkár volt? No, erre mán csak klikkel az internet sugárúton korzózó bámész. Utána meg hiába is replikázik, hogy az ő agyát nem lehet ám átmosni, mert jobban tudja azt. Kit érdekel? Az online bulvár istene a nézettség.
Lám-lám, Csunderlik úr melle is dagad a büszkeségtől a "menő" tudósítás olvastán...
Idéztessék fel, mi okból születik beszámolóm!:
Értesültem a programról, s nem másutt, mint a Te szabadkőműves tartalmat felvonultató blogodban. Kedvem szottyant, időm engedte, részt vettem rajta. E szándékomról előzetesen tájékoztattalak bejegyzésemben, majd Te érdeklődtél, beszámolnék-e a történtekről. Vállaltam, jeleztem, nem csak úgy átabotában, hanem részletekbe menően tenném azt. Ennek kapcsán megbeszéltük személyes megismerkedésünk mikéntjét...
- Időszerű volt. Gondolnád, hogy első kontaktunk öt év távolába veszett?
Úgy véltem, célszerű lehet szóbeli mondandómat megtámogatnom egy írásossal is, ha már ennek online feltételei amúgy is adottak számomra, időközben ugyanis magam is blogolásra adtam a fejem.
Tehát, nagyon is tudatában vagyok, hogy rajtad kívül, kedves barátom, mások érdeklődésére nem igen tarthatok számot. Ám ez engem cseppet sem zavar, az én istenem nem a nézettség. Ha Te ellenben úgy tartod, hogy az online bulvár kielégítette információéhségedet, legfeljebb nem olvasod tovább a beszámolóm.
Pedig, nem voltam rest, ismételten részt vettem a programon, mégpedig azért, hogy felfrissítsem halványuló memóriám és nem feledve a lényeges epizódokat számolhassak be Neked.
Nézzük!:
-
Következő állomásunk a Centrál Kávéház. Út közben vezetőnk, Péter megtorpan a Károlyi palota tömbjének utcanévtáblája alatt. Felmutat:
Mire véljük? - kérdi.
Gondolom, a bal oldali éra által túlértékelt politikai személyt a jelen kurzus efféle látványelemek által idézi a történetírás ítélőszéke elé - válaszolom. (Persze élőszóban nem hangzott ez ilyen frappánsan.)
Péter elmond Károlyi Mihály védelmére egy kortesbeszédet, aminek végső kicsengése mégiscsak az, akit Kéri Pál nevű mamelukja úgy ver át, hogy hatalomátruházási nyilatkozatot hamisít a nevében, azt nehéz rátermett, tehetséges politikusnak titulálni.
Szó esik a még nagyobb sérelemről, Károlyi Mihály szobrának Parlament épülete mellőli deponálásáról, valamint Tormay Cécile Bujdosó könyvéről. A doktorandusz interpretációja szerint Tormay epikus naplójában Károlyi Mihályt a Tisza gyilkosság felbujtójaként nevezi meg.
Ellent vetek, emlékeim szerint ilyen értelmű direkt állítás nem szerepel a műben. Péter kitart, mondván, elemezte az írás vonatkozó részleteit.
- Óh, míly üdvös mai szabados világunk, melyben immáron nem lehet csak úgy a levegőbe beszélni! Egyetlen hypertext, s máris becitáltuk a hivatkozott elemzést. De nem elégszünk meg ennyivel:
Kiemeljük belőle a 44-es lábjegyzetet., annak is kulcsmondatát:
"Tormay egyszer sem írja le nyíltan, hanem egy enthümémával (retorikai csonka szillogizmussal) az olvasóval mondatja ki, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg."
Kedves Péter, kétségtelen, valóságos gyöngyszemre bukkantam, mit gyöngyszemre, ez maga a koronagyémánt, sikerült beleszuszakolnia bontakozó tudós egojának mikrokozmoszát.
Azt még egy magamfajta főiskolázatlan urbánus tahó is rögtön lecsekkolja, hogy az
"enthüméma (retorikai csonka szillogizmus)"
Azt még egy magamfajta főiskolázatlan urbánus tahó is rögtön lecsekkolja, hogy az
"enthüméma (retorikai csonka szillogizmus)"
effekt egy apokaliptikus fényvillanás, és menten hanyatt lököm magam, azután ocsúdom, kiseprem szemgödrömből a pernyét és elsétálok az Idegen Kifejezések Szótáráért:
entiméma gör., fil. a lerövidített szillogizmus egyik fajtája, amelyben az egyik előtétel hiányzik;
szillogizmus gör.-lat.,fil. logikai következtetési forma, amely két előtételből (premisszából) következtetésre (konklúzióra) jut
Következésképpen
a "csonka szillogizmus" nem attól csonka, hogy átengedi a következtetést egy másik fél számára, hanem attól, hogy nincs meg az egyik előtétele (premisszája).
Nézzünk egy példát a hiánytalan szillogizmusra:
1. premissza: Olvastam Tormay Cécile Bujdosó könyv c. naplóját.
2.premissza: Tormay az olvasóval mondatja ki, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg. (egyszerűsítés tőlem)
következtetés: Nekem kellene kimondanom, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg.
Kimondom? Nem. Miért? Mert az egyik premissza nem áll meg.
Olvastam a naplót? Igen, tehát az első premissza megáll.
Megáll a második premissza? Nem, mivel nem jutok Tormay szövegének olvasata nyomán arra a meggyőződésre, miszerint a Tisza gyilkosság felbújtója Károlyi volt.
Ha pedig az egyik premissza valótlanságot állít, akkor feltétlenül hibás következtetésre vezet, ha igaznak tételezem.
Mi tehát a valós ábra, kedves Péter? Az, hogy Ön állított egy enthümémát annak bizonyítására, hogy Tormayval kimondassa azt, ami megfelel az Ön elvárásának, s Tormayra ráhúzhassa a vizes lepedőt. Csonka szillogizmusát ellentételeztem a hiányzó premisszával, ami megvilágította, hogy premisszája nem áll meg.
Úgy látom, Ön is sejti, érvelése erősen sántít, és bajban lesz, ha a vakítás nem jön be. Ez okból lábjegyzete második felében formális logikai vaktölténye mellé elpukkant egy Romsics történészprofesszor tekintélyével felfújt pszichológiai papírzacskót is. Elismerem, kétségtelenül kifinomultabb ez a módszer, mint példának okáért Romsicsé, aki "fiktív" naplónak minősítve diszkvalifikálja Tormay művét a történetírás hitelt érdemlő dokumentumainak sorából. (Ennek felemlegetése is micsoda soft módja a professzor 'falszifikázásának, Gerőnek lenne mit tanulnia Öntől!)
És ha már pszichologizálunk - hisz Rákosi Mátyást (is) Lábass Juci döntötte meg, mégpedig egy Freud-előadás kulisszái között (értesülés az index-től):
A "kifinomult" jelző nem elismerés, hanem a "körmönfont" jelző eufemizálása.
Ön, jobb esetben, a saját balos értékrendjét, meggyőződését szolgálja ki. Ez önmagában is erősen aggályos egy történész esetében, ugyanis a tárgyilagosság rovására megy. (Ezért kényszerül most az idősebb történész gárda jelentős része visszafelé eljárni a palotást némi egymás csizmájára pökdösés kíséretében. De ugyan mit ért meg ebből az a történész generáció, amely a rendszerváltás küszöbén látta meg a napvilágot? No annyit bizonyára, hogy be kell szállnia a táncba, pökdösni kell, taposni kell, mert különben letáncolják az öregek. Persze nem hibbant ez új generáció, látott már táncversenyt, pontosan tudja ott az eleganciát pontozzák. No de azt tudja-e, az igazi, vérbeli eleganciát a pökés alóli kitáncolás jelenti, így azután s végsősoron a diszkréten, alattomosan pökdösök csak statisztálnak a győztesnek?)
Rosszabb esetben kiszolgál egy érdekszférát az önmaga értékrendjének megfelelően.
Még rosszabb esetben kiszolgálja az érdekszférát olykor még a saját meggyőződésének ellenében is, ám ennek morális terhét nem érzi, azaz - Freuddal szólva - félig-meddig tudat alatt cselekszik.
Legrosszabb esetben tudatosan szolgálja ki az érdekszférát olykor-olykor (szaporodnak az "olykorok") még a saját értékrendje ellenére is, mert az egzisztenciális érvei a morálisak fölébe kerekednek.
Válassza ki, kedves Péter, hogy éppen melyik stádiumban koptatja hétmérföldes, világjáró történész csizmáját!
Kedves barátom, az utóbbi időben nem tapasztaltam érdeklődést részedről a beszámoló iránt, ezért lezárom azt.
entiméma gör., fil. a lerövidített szillogizmus egyik fajtája, amelyben az egyik előtétel hiányzik;
szillogizmus gör.-lat.,fil. logikai következtetési forma, amely két előtételből (premisszából) következtetésre (konklúzióra) jut
Következésképpen
a "csonka szillogizmus" nem attól csonka, hogy átengedi a következtetést egy másik fél számára, hanem attól, hogy nincs meg az egyik előtétele (premisszája).
Nézzünk egy példát a hiánytalan szillogizmusra:
1. premissza: Olvastam Tormay Cécile Bujdosó könyv c. naplóját.
2.premissza: Tormay az olvasóval mondatja ki, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg. (egyszerűsítés tőlem)
következtetés: Nekem kellene kimondanom, hogy Tiszát Károlyi gyilkoltatta meg.
Kimondom? Nem. Miért? Mert az egyik premissza nem áll meg.
Olvastam a naplót? Igen, tehát az első premissza megáll.
Megáll a második premissza? Nem, mivel nem jutok Tormay szövegének olvasata nyomán arra a meggyőződésre, miszerint a Tisza gyilkosság felbújtója Károlyi volt.
Ha pedig az egyik premissza valótlanságot állít, akkor feltétlenül hibás következtetésre vezet, ha igaznak tételezem.
Mi tehát a valós ábra, kedves Péter? Az, hogy Ön állított egy enthümémát annak bizonyítására, hogy Tormayval kimondassa azt, ami megfelel az Ön elvárásának, s Tormayra ráhúzhassa a vizes lepedőt. Csonka szillogizmusát ellentételeztem a hiányzó premisszával, ami megvilágította, hogy premisszája nem áll meg.
Úgy látom, Ön is sejti, érvelése erősen sántít, és bajban lesz, ha a vakítás nem jön be. Ez okból lábjegyzete második felében formális logikai vaktölténye mellé elpukkant egy Romsics történészprofesszor tekintélyével felfújt pszichológiai papírzacskót is. Elismerem, kétségtelenül kifinomultabb ez a módszer, mint példának okáért Romsicsé, aki "fiktív" naplónak minősítve diszkvalifikálja Tormay művét a történetírás hitelt érdemlő dokumentumainak sorából. (Ennek felemlegetése is micsoda soft módja a professzor 'falszifikázásának, Gerőnek lenne mit tanulnia Öntől!)
És ha már pszichologizálunk - hisz Rákosi Mátyást (is) Lábass Juci döntötte meg, mégpedig egy Freud-előadás kulisszái között (értesülés az index-től):
A "kifinomult" jelző nem elismerés, hanem a "körmönfont" jelző eufemizálása.
Ön, jobb esetben, a saját balos értékrendjét, meggyőződését szolgálja ki. Ez önmagában is erősen aggályos egy történész esetében, ugyanis a tárgyilagosság rovására megy. (Ezért kényszerül most az idősebb történész gárda jelentős része visszafelé eljárni a palotást némi egymás csizmájára pökdösés kíséretében. De ugyan mit ért meg ebből az a történész generáció, amely a rendszerváltás küszöbén látta meg a napvilágot? No annyit bizonyára, hogy be kell szállnia a táncba, pökdösni kell, taposni kell, mert különben letáncolják az öregek. Persze nem hibbant ez új generáció, látott már táncversenyt, pontosan tudja ott az eleganciát pontozzák. No de azt tudja-e, az igazi, vérbeli eleganciát a pökés alóli kitáncolás jelenti, így azután s végsősoron a diszkréten, alattomosan pökdösök csak statisztálnak a győztesnek?)
Rosszabb esetben kiszolgál egy érdekszférát az önmaga értékrendjének megfelelően.
Még rosszabb esetben kiszolgálja az érdekszférát olykor még a saját meggyőződésének ellenében is, ám ennek morális terhét nem érzi, azaz - Freuddal szólva - félig-meddig tudat alatt cselekszik.
Legrosszabb esetben tudatosan szolgálja ki az érdekszférát olykor-olykor (szaporodnak az "olykorok") még a saját értékrendje ellenére is, mert az egzisztenciális érvei a morálisak fölébe kerekednek.
Válassza ki, kedves Péter, hogy éppen melyik stádiumban koptatja hétmérföldes, világjáró történész csizmáját!
Kedves barátom, az utóbbi időben nem tapasztaltam érdeklődést részedről a beszámoló iránt, ezért lezárom azt.
.jpg){kind=link}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése