- Sb Tehát, azt állítod, "a jövő kiszámítható".
- B Kétségbe vonod?
- Sb Nem. Számoltál a Báránnyal?
- B Nem.
- Sb Hibádzik a számításod?
- B Könnyen meglehet, sőt bizonyos, hisz nem számoltam Veled a jövőmben, és Te ennek dacára beléptél a jelenembe.
- Sb Mert nem Néked adatott a hatalom, hogy keresztezd az én utamat.
- B Neked bezzeg adatott hatalom!
- Sb Néked is adatott, de a Te hatalmad nem abban áll, hogy keresztezd a Bárány útját.
- B Akkor miben áll az én hatalmam?
- Sb Gondold - ha úgy tetszik, számítsd ki - újra a múltad!
- B Badarság! A múltam nem változtathatom meg.
- Sb Ecce homo - pontosabban szólva: íme a posztmodern kor tudósa, akinek jövő képletében konstans a múlt!
- B Sértegetsz?
- Sb Badarság!
- B Bocsáss meg! Újra gondoltam a múltamból a legutóbbi néhány másodpercet...
- Sb S megváltozott általa a múltad?
- B Nem. A jelenem változott meg. Ráébresztettél, ebben a szituációban az én magatartásom volt inkább sértő, illő elnézést kérnem. Kétségtelenül növeli az önbecsülésemet, hogy nem csupán felismertem az általad kínált szituációs lehetőséget, de képes voltam önkritikát gyakorolni.
- Sb Tehát érdemes volt átgondolni, kiértékelni a legközelebbi múltad?
- B De mennyire! Más ember lettem.
- Sb Még most is érdekel a jövőnk?
- B Ohó..., ez kelepce! Azt fogod válaszolni: "ha érdekel, számítsd ki!".
- Sb Tehát érdekel, ámde továbbra is hibásan kalkulálsz.
- B Akkor mit mondasz?
- Sb Egyenlőre szóhoz sem jutok, csodálkozom.
- B Mégis min csodálkozol?
- Sb
XX./1.
- B Minden jól ment, túl jól! Tetemre hívott személytelen olvasóm nevesítette magát: Te vagy, Te a Bárány vagy.
- Sb Látsz engem, Laci?
- B Nem.
- Sb Hallasz?
- B Nem.
- Sb Tudsz a létezésemről?
- B Nem tudok.
- Sb Kiszámíthatóbb vagy, mintsem gondoltad.
