2014. július 10., csütörtök

VI.




  • Betér a fűszeres blogunkba az első leendő kuncsaft, s kér három szem szegfűszeget. Te staniclibe mersz számolatlanul, s udvariasan odanyújtod felé: - "Tessék parancsolni, ajándék, Ön az első vásárlóm. Legyen máskor is szerencsénk!"
  • Természetesen így cselekszem, de mit tegyek, ha...
  • VI./1.
  • Mit teszel, ha nem vevő a gesztusodra; gyanakodva belekukkant a stanicliba,és kijelenti, ez nem szegfűszeg ?
  • Mit tehetnék? Nem fogom győzködni, hisz nyilvánvaló, egyazon dologról különféle fogalmakkal rendelkezünk. Elnézést kérek, majd átirányítom egy másik standhoz.
  • Nyilvánvaló! Csakhogy a fűszeres blogunkban nem kínálunk szegfűszeget.
  • Persze, értem, analógiát alkalmazol: A szellemi javainkat a szegfűszeg képe által képzed le az anyagi síkra.
  • Fején találtad a (szegfű)szeget!
  • Ezt nevezzük művészi absztrakciónak?
  • Miféle meghatározása ez a fogalomnak: "...elvonatkoztatást jelent, a leglényegesebb dolgok kiemelését és általánosítását."
  • Mi a baj vele?
  • Te nem hallod?
  • - No, most következik megint ez:
  • Pedig kaptál fület a látásra!
  • Hoppá, kaptam! A lényeg kiemelése és általánosítása nincs összhangban  az elvonatkoztatás jelentéstartalmával.
  • Hol a bibi?
  • Elvonatkoztatunk például abban az esetben, amikor egy kifejezés jelentéstartalma az eredetitől eltérő értelmet nyer, azaz a kifejezés csakis a módosult jelentéstartalom ismeretében értelmezhető helyesen.
  • A fenébe, ez túl akadémikus! Nem lehetne egyszerűbben?
  • A "Hol a bibi?"  kérdésedre nem egy friss horzsolást kezdtem keresgélni a karomon, hanem  szövegösszefüggésben értelmeztem, és átvitt értelmet tulajdonítottam neki: "Mi a probléma?"
  • Melyik főnévi igenevünk fejezi ki a "lényeges dolgok kiemelését"?
  • A "kivonatolni".
  • Érdekes, a szótő marad, a képző és az igekötő változtatása viszont gyökeresen más értelmet ad a kifejezésnek!
  • Valóban. A magyar nyelv logikája különbözik a latinétól.
  • Mennyire igaz: ha a szó paneljeit, magyarán alkotóelemeit a szemből nézve bal-jobb sorrendiségnek megfelelően tükörfordítjuk, figyelmen kívül hagyjuk a szótő prioritását, ellenben makacsul ragaszkodunk a propozíció "el-" értelmű fordításához, akkor az igekötő vakvágányra visz minket: 'el-von-atol  alak nem létezik a magyar nyelvben.
  • Mint említettem volt, a magyar nyelv logikája más. Nem engedi meg a lényeg szem elől tévesztését. Ha ki akarja emelni a lényeget, akkor azt nem úgy teszi, hogy a lényeg mellől elvonja a lényegtelent, hanem megragadja azt, és direkt módon kiemeli; kivonatolja.
  • Milyen igaz! Elvonatkoztatni a lényegtől,  vagy kiemelni,. kivonatolni azt, ellentétes értelműek; márpedig a formális logika szabályai nem engedik meg, hogy egy számunkra kiemelten fontos, egymondatos definíció esetében a fő-; és mellékmondat állításai ellentmondásban legyenek.
  • Világos, helyesbítettük a meghatározást.
  • Nem.
  • ???
  • Csupán rámutatunk a benne rejlő ellentmondásra, s megkíséreljük feloldani azt. Ebből nem következik, hogy az általunk módosított formája elfogadhatóvá válik a számunkra. Ellenkezőleg, a definíciót még ebben az alakjában is meglehetősen pontatlannak tartjuk.
  • Hogy jövünk mi ahhoz?
  • Vesszük magunknak a bátorságot! Álláspontunk szerint az absztrakció specifikus, többnyire összetett, olykor meglehetősen bonyolult  eljárás, nem lehet egy-két mondatos, általános érvényű értelmezését nyújtani. Elsősorban ennek tudjuk be tömör igényű anyanyelvi meghatározásának ellentmondásba torkollását, kudarcát.
  • Becsületes ez? Nem kiváltunk, csupán elvetünk?
  • Csupán annak ódiumát nem vállaljuk fel, hogy a hibás meghatározást egyetlen szemvillanás alatt hasonló tömörségű, de pontos magyarázattá csiszoljuk.
  • Akkor mit teszünk?
  • Visszatérünk az "első négy pecséthez", alkalmasint általuk teszünk kísérletet az absztrakciós folyamat megértésére, megértetésére.


2014. július 2., szerda

V.




  • Lovas és lova egységet képez. A ló lovasa szándékának megfelelő mozgásokat hajt végre. Az irányítás, igazgatás elsősorban a ló érzékeny pofaüregébe helyezett zabla révén tételeződik át annak agyközpontjába. Húzzuk meg Dürer képén a lovak zabláin, valamint a lovasaik fejcsúcsán áthaladó vízszinteseket:

V./1.

  • Meghúztuk.
  • A vízszintesek és a képszélek által határolt terület jelzi a "szellemi régiót".
  • Szemléletes! Rögtön szembetűnik, hogy az első három lovas esetében (piros színű vízszintesek) szinte hajszálpontosan egybevág ez a terület.
  • Pontosan, illetve hajszálpontosan. A "Halál" "szellemi régiója" (fekete színű vízszintesek) viszont látványosan elkülönül, nincs átfedés, sőt jól kivehető határsáv választja el azokat.  Területük nagyjából azonos méretű.
  • Nagyjából, de mintha...
  • A "Halál"  "szellemi régiójának" területe valóban  szélesebb valamivel. Ez abból a hibás morfológiai transzformációból adódik, melynek révén a "Halál" gebéje lógatja a fejét.
  • Akkor ennek nincs különösebb jelentősége?
  • Nincs. Annak van jelentősége, hogy a két régió elkülönül egymástól, mégpedig úgy, hogy a három lovas kizárólagosan birtokolja a magasabban elhelyezkedő szférát.
  • Ismétlem: szemléletes. De úgy vélem, ennek dacára is lesznek számosan, akik az okfejtésünket badarságnak tartják.?
  • Sokkal számosabban lesznek azok, akik véleményt sem képesek formálni róla, mivel meg sem értik. De azok lesznek tömegével, akikhez el sem jut.
  • Mi a helyzet velük?
  • Nézd, ha a magunk lelkiismerete szerinti kellő becsülettel járunk el, és értelmesen érvelünk, szemléletesen szemléltetünk, akkor sem várható el, hogy széles körben megértsék, elfogadják, magukévá tegyék. A mi tekintetünk elsősorban azokra vetül, akik fel-; és  elismernek.
  • Szemléletesebben, kérlek!
  • Miért is ne! Végtére a Fiú sem tesz egyebet példabeszédei által, mint szellemi javait anyagi köntösbe öltözteti azok számára, akik csakis testi szemeikkel képesek felfogni a környező Világot.