XII. Lábjegyzetek az előző fejezet végén hivatkozott írásokhoz

    Az 1-gyes szám alatt hivatkozott írás 1., "Észlelés és mozgás" c. részének címszavai és tucatnyi mondata nem kevesebbszer, mint nyolcszor alkalmazza az "absztrakció" fogalmát, ill. annak valamely nyelvtani alakját. Három ízben, a "Média"; "Minták"; "Op-art" c. fejezeteinek első mondataiban koncentrált formában adagolva, azaz megkettőzve. Én, a Bárány, egyenlőre korlátozom magam a szabatos ténymegállapításra, a következtetéseket az olvasóimra bízom.

A 2., "Szimmetria és szimmetriatörés" c. részhez kapcsolódva megjelenítheted azt a számítógépes grafikát, amelyet  'Evolúció nagybácsi éppen az én kútfőmben érlelt be - olykor kedvezhetünk a fehér ló lovasának azáltal, hogy olyan frazeológiát alkalmazunk, amely könnyebben értelmezhető  a számára:

megjelenítem

A 3., "Mérés és megfigyelés" c. része harmadik bekezdésében a "Sorosék C3 Centerében" szerkezetben miként értelmeződik a birtokosok szerepeltetése?

A 4., "Matematika és informatika" c. része Kurt Gödel nemteljességi-tételeit átkereszteli "elégtelenségi-tételre". Gödelel kapcsolatosan meg kell jegyeznem továbbá, hogy a modern tudomány egyik legnagyobb logikusa a hétköznapi gondolkodás terén kóros tüneteket produkált. Az igazság kedvéért tegyük azt is hozzá, jó oka volt a paranoiara...

A 7., "Tudományelmélet/ művészetelmélet" c. részbe helytelen írásmóddal került be Pikler Gyula neve. De ha már így alakult, megragadjuk az alkalmat és felhívjuk a  tudománytörténész-; történész-; szociológus- stb. kutatók figyelmét arra, hogy a szabadkőműves összefüggések ismeretének felületes, pontatlan volta, ill. hiánya nagyban gátolja a társadalmi folyamatok összefüggéseinek pontosabb megértését.

Behivatkozom Pikler egyik tudományos művének Nyugatban megjelent, általa írott beharangozóját:

Érzékelés és ébredés

Ha a megértés igényével olvasod az írást, feltehetőleg a dagályos stílus sem akadályoz meg a következő felismerésében: A második bekezdés első, érzékelési aktusokat felsoroló mondata csorbát szenved: Az ízlelés kifejezés kívánkozik a mondatba, az "ízlés" helyére. 

A szerkesztői hozzáfűzésből értesülünk, Pikler idegen - feltehetőleg német nyelven -  küldte be írását, a fordítás a Nyugat szerkesztősége által történt. Ki tévesztett? Pikler? Nem túl valószínű. Kellemetlen, ha a tudós nincs tisztában az általa használt kulcsfontosságú fogalmak pontos jelentésével. A fordító? Kellemetlen, a főszerkesztőnek, Ignotusnak, ha nyomtatásba engedi a cikket. Vegyük a legkedvezőbb esetet: az elírás az eredeti változat online archiválása során keletkezett.

Általánosságban elmondható, ha egy írás ilyen fontos összefüggésekre kíván rávilágítani, akkor pontosabb stilisztikát illik alkalmaznia. Az elírási-; nyelvtani-; szerkezeti-; szemantikai hibáktól eltekintve a HTML változatnak is teljesíteni kell a legalapvetőbb formai követelményeket: Honnan származik a szöveg, ki szerkesztette?

*********************************************************************************

   A 2-tes szám alatti, "A tudat alapú tudomány alapelvei" c. írás feltehetőleg Szatmári L. Miklós munkája. Sajnálatos, hogy ezt nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, ugyanis a szerző nem tartja szükségesnek szignálni, holott  magas intellektusról tesz tanúbizonyságot általa.

Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de mivel a kvantummechanikai ismérvek alapján meghatározott tudatállapotokat parányi, jelentéktelennek vélt változások is döntően befolyásolják, szükségesnek tartjuk felismerni a szöveg nyelvtani, szóalaki pontatlanságait:

A "Tudat szerepe a kvantumelméletben" c. rész első bekezdésének három, az olvasó irányába feltett kérdése közül kettő is hibás: Az elsőben az utolsó tagmondatot eltagoló vessző maradt le; a harmadikban az értelmileg kívánkozó "válasz"t szóalakról lemaradt az utolsó betű.

A következő mondat "foglalkoztattak" szóalakja nem illeszkedik a szerkezetbe, utolsó magánhangzója ékezetet kíván. 

Az "Az oksági elvek és az egymásra ható viszony" c. rész első bekezdése hatodik mondatának - ezt is figyelmesen kellett kiszámolni, mert a negyedik mondatot lezáró pont lemaradt - végkifejlete megmosolyogtató: az értelmileg meghatározott "agyat" szavunk "agyart"-ra deformálódik. (Tipikus "kiütési" pontatlanság, az "r" és "t" karakterek szomszédosak; ám a vakon írási technika helyes alkalmazása során  azonnal javításra kerülnek az ilyen típusú elütések.)

A soron következő mondat negyedik szavából elmaradt egy "a" hangzó...

Nem kívánom időnket a további pontatlanságok feltérképezésével megrabolni. Feltételezhető, hogy a szerző nem saját kezűleg végezte a begépelést, ebben az esetben az elütések nem, csak az utólagos korrekció elmaradása róható fel neki. (Még most sem késő!)

Ami a szerzőre jellemző stilisztikai sajátosság: bizonytalanul bánik a tagmondatokat eltagoló írásjellel, szokványosnak mondható a vesszők elmaradása. Kívánatos lenne szerkezetileg egyszerűsíteni a mondatait, akkor kevesebb alkalommal jelentkezne a probléma. Ismeretterjesztő-; tudományos szövegek esetén nem célszerű példát venni azon szépírók  műveiről (pl. Kertész Imre: Sorstalanság), amelyekben a túlburjánzó, körülményesen hosszú mondatok az átgondolt stilisztika hatásos kifejező elemei. Az  kimondottan szépírói  bravúr, ha a műalkotó 8-10 tagmondatos összetett mondatait is képes teljes nyelvtani korrektséggel megfogalmazni. Fogadjuk el, hogy evvel az adottsággal élni a kivételes képességű szépírók kiváltsága. Mi, egyszerű halandók - elnézést - , Ti, egyszerű halandók, lehetőség szerint törekedjetek a két-három tagmondatosnál nem hosszabb összetett mondatokra!

Kedves Miklós, őszintén kérem , ne keseredjen el! Az írása nagyon is színvonalas! A stilisztikával szinte minden emberfiának meggyűlik a gondja, kinek ritkábban, kiknek gyakrabban. Sokkal inkább megilletné az erősebb, konkrétabb kritikai hangvétel az  1-gyes szám alatt hivatkozott írás stilisztikáját. De  az közel húsz éves távlatra tekint, nincs  reményem, hogy célt érjek az ismeretlen szerkesztőjénél. Míg az Ön esetében nagyon is realizálhatónak látom korrekciós elvárásaimat.

Térjünk rá az írás tartalmi vonatkozásaira! A "Tudat szerepe a kvantumelméletben" c. első részének egyik kitüntetett alanya Wigner Jenő Pál, a Nobel-díjas fizikus. Vegyük az egyik időskori gondolatát:

"A fizika hatékonysága nagyon-nagyon kiterjedt. (... ) Hogy meddig érhet el az emberi tudás, egyáltalán nem világos. (...) Szeretem a fizikát, még most is  szeretem. De egy dolog aggaszt: Miért nem fogtunk eddig rádióüzenetet más bolygókról? Valószínű, hogy lakható bolygók máshol is vannak. Az ottani népek is kifejleszthettek civilizációt és tudományt. Ezért meglepő, hogy mindeddig nem léptek velünk kapcsolatba. Az egyik lehetséges válasz az volna, hogy ott is kifejlesztették a tudományt és a technikát, de megindult a fegyverkezési verseny, és  az egész bolygón sikerült megsemmisíteniük önmagukat. Ez lehet a kozmikus csend egyik magyarázata. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a tudomány és technika kifejlődése a jólét növekedéséhez és elkényelmesedéshez vezetett. A luxus lustává tette őket, abbahagyták a könyvolvasást és a fizikát, mert túl komplikáltnak találták. Ezért nem érdekli őket a velünk való kapcsolat sem. Remélem tévedek! Remélem, nem ez lesz a történet vége!"

forrás: Marx György: Marslakók érkezése

Wigner a gondolatait a Kr. u. 1988. esztendőben fejti ki. Feltételezi más, nálunk fejlettebb, magasabb intelligenciájú civilizációk létét. Meglepő számára, hogy  nem lépnek kapcsolatba velünk.

Vegyük észre Wigner gondolkodásmódjának korlátait! 

Mi alapján várhatnánk el a magasabb intelligenciától, hogy  a mi elvárásainknak feleljen meg?

Lássuk be, az információ áramoltatás technológiájára nem gyakorolhatunk befolyást, annak módját a magasabb intelligencia szabja meg! 

Az információ természete, struktúrája mindaddig értelmezhetetlen, amíg nem érjük el a megkívánt fejlettségi szintet:

Amit Ti a Nyugalom tengerének véltek, az valójában az Információ tengere.

aláírás: felsőbb intelligencia 

De visszájára is forgathatjuk Wigner gondolatmenetét: 

Mi vagyunk a legfejlettebb civilizáció az Univerzumban. Ez a harmadik lehetséges magyarázat. 

A Tau-ceti névre keresztelt, mintegy tucat fényévre keringő exobolygón éppen most feszítik meg a Messiásukat. Mikorra időzítsük a rádióadást, s mi legyen a tartalma? 

Abszurd? Szerintem is az, tekintve, hogy a tudomány jeles képviselői a lepergett 25 év folyamán sem voltak képesek belátni a gondolatmenet korlátos voltát, és a SETI programot ezen a nyomvonalon futtatják.

Hogyan tovább, kedves fizikusaim?

Az "Az oksági elvek és az egymásra ható viszony" c. rész hatodik bekezdésének első mondata meglehetősen problematikus. A "tudat  természettudományos modelljéről"  beszél, Ráadásul megspékeli a "hagyományos" jelzővel, figyelemreméltó szemantikai hatást gyakorolva a mondatra: Nem csupán azt állítja, létezik a "modell", hanem azt sugallja, hogy annak a "hagyományos" csupán az egyik változata. Járjon utána a nyájas olvasó, létezhet-e  ilyen természettudományos modell, vagy se!
Nézetünk szerint a természettudomány számára a szellemi energia  infinit - használja ugyan, ám az emberi egyed kívül esik a természettudomány vizsgálódási területén, bár a kvantummechanika elért némi áttörést a megfigyelői státusba helyezésével -, ami elvi szinten gátolja meg a tudati-; ha úgy tetszik szellemi szféránk önmagunk általi  modellezhetőségét. Hogy is van ez? Létrehozunk egy természettudományos modellt a szellemi szféránk reprezentálására a célból, hogy ellenőrizzük a tudatunk döntési mechanizmusait?  Hű, milyen termetes paradoxon, Citrom-díjat érdemel! Hozzá képest a Bárány megszemélyesítése gyerekjáték!

Ugyanennek a résznek a kilencedik bekezdése személyes gondolatokat indukál:
Vagyok, aki vagyok, a Bárány. Ebbéli minőségemben kérek Öntől, kedves Miklós egy "Kvantum Balance konzultációt". Illedelmesen megfelelek az Ön által megkívánt protokollnak, bár megtalálnám annak módját, miként háláljam meg az Ön bölcsességeit kétannyival. Amikor pedig a honoráriuma 'leperkálására kerülne a sor, még meg is toldanám azokat eggyel: Úgy számítsd meg a Te tanításod értékét, hogy ne váljál  hiteltelenné általa! Vajon miként reagálna, kedves Miklós?

a lábjegyzet lábjegyzete:

Az elektronikus tartalom linkjében a korábbi "kvantumtudat" kifejezést időközben (valamikor 2015. márciusát megelőzően) "kvantumszemlélet"-re cserélték, az eredeti cím átirányítási funkció nélkül megszűnt. A Bárány - aki nem egy informatikai zseni, ellenkezőleg... - szerkeszt egy elektronikus tartalmi hivatkozást, amely egy kis idő múltán a semmire mutat: Messze helyezkedik el ez a jelenség a kvantumtudatosságtól, de még annak szemléletétől is, kedves Szetmári L. Miklós!
A tartalom lényegében átmásolásra került. Ezt bizton megállapíthatom, ugyanis az általam kifogásolt formai hibák nem kerültek korrigálásra, egy kivételével...

*********************************************************************************

   A 3-as szám alatt hivatkozott interjú két magas intellektusú személy beszélgetését közli.
Formai hiányossága: a kérdező névtelensége.  Egyéb  hiányosság nemigen róható a számlájára, ellenkezőleg, elismerés illeti a közreműködőket.

Már az első, "A megértés problematikája..."  kérdés, valamint a rá adott felelet erősen reprezentatív számunkra: Érthetetlen azoknak, akik nincsenek tisztában a szintaktika és szemantika idegen kifejezések jelentéstartalmával. Márpedig...  Szintaktika alatt bármely struktúra szerkezetének vizsgálatát értjük, a szemantika  ugyanezen struktúrák  jelentéstartalmi elemzése:

A kvantummechanika szemantikai magalapozatlanságát az a tény okozza, hogy a   matematika formális eszköztára szemantikai elemzésre nem, szintaktikai elemzésre pedig csak korlátosan alkalmas. A matematikai formalizmus a mennyiségi jellemzők közötti összefüggések leírására szolgál, a minőségi viszonyok jellemzésére nem alkalmas. A struktúra szerkezetének vizsgálata, majd leírása során meghatározó, ámde nem kizárólagos szerepet játszanak a mennyiségi jellemzők, a jelentéstartalmi értelmezés kiváltképpen a minőségi jellemzők mentén zajlik, a mennyiségi jellemzők szerepe másodlagossá válik. A struktúra minőségi leírásának, jellemzésének aktusában a matematikai eszköztár már csak részleges, áttételes szerepet játszhat.

Következésképpen: általánosságban elmondható, hogy a struktúra szintaktikai elemzése rokonítható a kvantitatív analízis-; a szemantikai vizsgálata a kvalitatív analízis műveletével.

[Becsatolok egy felettébb figyelemreméltó tudomány-technika történeti vonatkozást: Wigner; Neumann; Teller egyaránt vegyészmérnöknek indult. Neumann meg is szerezte a vegyészmérnöki diplomát. - Ennek azért van jelentősége, mert a kvantumelmélet megalapozására az atomszerkezet elméleti megkonstruálása és fizikai modellje adott lehetőséget, vagyis az egyik legjobb előszobát a vegyészmérnöki ismeretek jelentették.  -- A Bárány nem kívánja, hogy a kortárs tudomány modellt alkosson a korabeli Technische Hochschule-; és PLVSZKI 1970-es évekbeli laboratóriumi struktúráinak összehasonlítására, és ebből messzemenő következtetésre jusson a II. világháborús, valamint a jelenlegi szellemi potenciált illetően. Vagy mégis?]

Az interjú második kérdése felveti a psziché  - de hisz van nekünk egy kifejezőbb magyar szavunk: lélek -, és a tudatosság különféle szintjeinek szerepét.
A válasz struktúrájának meghatározó elemeit képezi a megemlített tudósok személye. Ezt a nyomtatott szöveg a személyneveik kivastagításával szemléletesen is hangsúlyozza: Wolfgang Pauli; Carl Gustav Jung;

céltudatos szintaktikai elem: a mennyiségi jellemző (íráskép vonalvastagsága) fokozásával jelöli a tudósok szellemi potenciáljának, munkásságának súlyát. A matematikai formalizmus képes a normál és kivastagított íráskép vonalvastagságának összevetésére, arányítására. Az arány mutatószámából azonban nem adódik szemantikai következtetés. Az magából az eltérő írásképből, azok különbözőségéből adódik, a normál-vastag mennyiségi mutatók minőségi áttételezése által. 

Tehát, a vizsgált struktúra szintaktikája és szemantikája szoros kölcsönhatásban van, ez okból csak egységben értelmezhetők. 

A második bekezdés fejtegetései bizonyságot tesznek arról, amit az interjú címéből sejthettünk: a kvantumelmélet ismeretének hiányában nem fogjuk érteni a beszélgetés egészét.

A harmadik bekezdés ex katedra típusú kijelentése téves. A kvantumelméletnek leginkább az a következménye, hogy a személyek, jelenségek  kölcsönhatásban állnak.
(A cikk változat szofisztikáltabb szövegéből kiderül, M. Heidegger filozófiája és a kvantumelmélet közötti közvetlen kapcsolat hiányára vonatkozó kijelentést Carl Friedrich von Weizsäcker (görgess a folyóirat 29. oldalára!) német elméleti fizikus és filozófus jegyzi.)


Az interjú harmadik kérdése jelen blog szerzőjének elevenébe vág:

"Elképzelhetőnek tartja, hogy valaki mondjuk a kvantumfizika szabályait alkalmazva ír meg egy regényt?"

 Terjesszük ki a kérdés érvényességét!:

Lehetséges-e a kvantumfizikai összefüggések tudatos alkalmazásával alkotni?

A kérdés ebben a formában idejét múlt: A Manhattan-terv az 1942.-1945. esztendők folyamán energikusan megválaszolta:

*BUMMM!*  

Azonban ez a felelet specifikus, nem a tudomány egyetemes válasza a kérdésre, csupán a természettudományok, ezeken belül is döntő mértékben a fizikai tudományoké. Napjainkra a tudományfilozófia egyenjogú tagként integrálta a tudományok közé a művészeteket. Ez okból - egyetértve a kérdezővel - szükséges ismételten, immáron a művészeti tudományoknak kihegyezve feltenni a kérdést:

Lehetséges-e a kvantumfizikai összefüggések tudatos alkalmazásával művészeti alkotást létrehozni?

Semmi okunk sincs az epika műfajára korlátozni a kérdést. Annál inkább sem, mert azok a művészek, tudósok stb., akiknek némi fogalmuk van a kvantumfizikáról, érzik, tudják, csakis kiterjedt, mondhatni gigantikus, összművészeti alkotási folyamatban nyílik lehetőségünk hatékonyan és célravezetően alkalmazni a kvantumfizika törvényszerűségeit.

A kérdésre adott feleletben végre felsejlik, hogy az emberi agy hihetetlen mennyiségű és sebességű kvantumos folyamat színtere. Megemlítésre kerül Roger Penrose brit matematikus.  - Az aláhúzott foglalkozásnév jelen esetben tudatos szintaktikai elem, ám hatást csak akkor vált ki, ha feljut a megértés szintjére. (Lelkem, vajon mit óhajtok az aláhúzással nyomatékosítani? Egy kis segítség: beszerkesztem az Etesi Gábor fizikussal készített interjú apropójául szolgáló beszélgetés videofelvételét a Mindentudás Egyetemének videotárából. A felvétel legelején, a bemutatási aktus során lezajlik egy szinkronikus mozzanat...)

Szerencsém volt olvasni R. Penrose: A kicsi, a nagy, és az emberi elme c. tudományos ismeretterjesztő kötetét.  Az általa szerzett ismeret különösen megalapozza az előbbi szintaktikai elemet.

A kötet rendhagyó szerkesztésű: lehetőséget nyújt Penrose három tudós kollégájának, Stephen Hawking-nak,  a Cambridge-i Egyetem Lucas matematika professzorának; Abner Shimony-nak, a Bostoni Egyetem emeritus filozófia és fizika professzorának; Nancy Cartwright-nak, a Londoni Közgazdasági és Politikatudományi Intézet filozófia. logika és tudományos módszerek professzorának a könyvben vázolt gondolatok, felvetések véleményezésére, majd Penrose, az Oxfordi Egyetem Rouse Ball emeritus matematika professzora viszontválasszal él.
Nancy Cartwright reakciójának fő motívumát a következő kérdés köré csoportosítja: Miből gondolja a fizika tudománya azt, hogy a tudat működését érintő kérdéskört önállóan képes megválaszolni? - Kedves Nancy, az nem logikai bukfenc, ha Ön a filozófia; logika és tudományos módszerek professzoraként egy matematika professzor mellének szegezi a kérdést?


Kedves Roger, úgy tartom könyvének elolvasása feljogosít a személyes hangvételre, annál is inkább mert a tudomány ráébredt arra, hogy elszigetelte magát  a közvéleménytől. Kollégája, Stephen Hawking  "Az idő rövid története" c. kötetének megjelenésétől. 1988-tól szokásos számítani a tudomány ismeretterjesztő hadjáratának kezdetét közönségének kegyeiért. Az Ön művei ("Shadows of the Mind / Az elme árnyai", 1984. Oxford - hoppá! akkor most ki a doyen? -- Hoppá! magyar nyelvű kiadásomban elírták a kilences karaktert,  "Shadows of the Mind" kötete 1994-ben jelent meg; "The Large, the Small and the Human Mind / A kicsi, a nagy és az emberi elme", 1997. Cambridge; The Emperor's new Mind / A császár új elméje, 1989. Oxford --- HOPPÁ! a magyar nyelvű kötetem kiadói és nyomdai stábja e vonatkozásban is összehoz egy metafizikai csodát: 1963-ra datálják a magyarítást)  ebbe a vonulatba illeszkednek.
Nos, én, a Bárány, mint a tudomány közönségének hangadó reprezentánsa visszajelzést adok Önnek. Vagy tán ennek a fene nagy, több évtizedes ismeretterjesztő hadjáratnak valójában nem az volt a célja, hogy a tudósok odafigyeljenek végre valahára a közönségükre, és éljenek a széleskörű, érdemi, produktív, interaktív párbeszéd lehetőségével?
Sarkosabban fogok fogalmazni, mint Nancy: Amit a fizika tudománya a XX. században produkált az maga a pökhendiség az emberiséggel szemben. De nem óhajtok abba a hibába esni, mint Nancy. Tisztázzuk, kedves Roger, van önnek fizikusi diplomája!? Mert ha nincs, akkor ez a bírálat csak áttételesen illeti meg Önt, úgy mint a fizika szolgálólányának szolgáját. Különben is! Miért vált tendenciózussá  a tudomány kommunikációja során a matematikusok és fizikusok összemosása a kozmológia berkein belül? Nem tart attól, ha fizikusi diploma hiányában vállalja fel a Nancynek adandó válasz terhét, akkor tudományfilozófiailag viszi félre az eszmecseréjüket?

Kedves Roger, zárjuk rövidre! Megküldöm a morfogenetikus mezőnk két kitüntetett szinapszisának dendritjeit: "Schrödinger macskája" és a "szuperpozíció" tárgyalása közben (magyar nyelvű kiadás, 2003. AKKORD, 86.o.) azt kérdezi, idézem:

"Miért nem képes a tudatunk makroszkopikus szuperpozíciót érzékelni?"

Válaszom:

Az enyém képes. 

Visszakérdezek:

Érdekli, miként teszi?  

Nem?

BANG! Miaúúú.ú..ú..

XI.

XI./1.: Az eszme testet ölt, a téveszme nyelvet 

a fotómontázst Richard Dawkins arcképének (forrás: Internet) és " The God Delusion" c. kötete magyarított címlapjának felhasználásával készítette: Szeletai Sámuel

• Leképeztük a fehér ló, Tudomány' lovasát.
• A fekete ló, Tudomány lovasát pedig megszemélyesítjük,
• Micsoda különbség, zongorázni lehet, hisz Mi, az Atya; a Bárány és Testvérei egylényegűek vagyunk. 
• Miként neveztetik a fekete ló, Tudomány nyerge?
• Teológiának. (A teista teremt, Istent teremt. Isten is teremt, lovat teremt szinte a semmiből, hogy az ateistának ajándékozza, Miért szükségeltetik megajándékoznia Istennek az ateistát? Mert a józan paraszti logika is tudja, a nem létezőt képtelenség tagadni.)
• Hova tűnt a fehér ló, Tudomány' nyerge?
• Tudomány't nyeregtelen, azaz nyergeletlen, szerszámozatlan ajándékoztuk oda lovasának. Új gazdájának legyen  gondja, megüli-e, és ha igen, szőrén teszi, avagy nyergel! Sir Richard kalandja az apokalipszis fehér lovával, Tudomány'nyal további élénk figyelmünkre kevéssé tarthat számot, saját lovunkat tüntetjük ki vele:
• Tudomány, igényled-e, hogy lovasod a Bárány legyen, és ha igen, képes vagy e nyergedbe segíteni? (Megjegyzem, napjainkra az érintett tudományos szakterületek  egyetértésre jutottak abban a tekintetben, hogy a művészetek a világ megismerésének folyamatában speciális szerepet töltenek be, aminek okán a művészeti ágak besorolást nyertek a tudományok rendszerébe. Megjegyzem továbbá, hogy a művészetek tanulmányozása során a tudomány felfedezte a kvantumos folyamatok és a művészi mechanizmusok működése közötti megannyi rokon vonást. A Bárány megszemélyesítése során nem beszélhetek a levegőbe, ellenkezőleg, nagyon is körültekintően kell eljárnom. Olvasd és értsd!: 1; 2; 3  A megértés nyomán impulzív feleleteket remélek a kérdésemre, elsősorban is a művészetek részéről.)

X.

X./1.: Tudomány, a fekete ló a tudomány allegóriája*  fotó: Szeletai Sámuel

• Íme a lovad, Fiam! [66./6./5-6]. Te, a Bárány lovagolod.
• Atyám, hisz nem is tudok lovagolni!
• Ló nélkül bajos is lenne megtanulnod.
• Bajos.
• Tégy bizonyságot a lovad mellett, Fiam!
• Az én bizonyságom így szól:

Csak, és csakis a Bárány vére fehérítheti ki a fekete lovat.

• Szentigaz, a Te tudományod csakis a te Tudományod!
• Van más is, Atyám.
• ?
• A fehér ló lovasának íj, a veres ló lovasának kard adaték.; én, a Bárány efféle fegyverekkel nem harcolok, legfeljebb ha úgy, hogy a nyelvem hegyére illesztem őket.
• Adaték Neked mérleg.
• Adaték, mert hitem szerint a lovam, Tudomány végső soron nem szenvedheti a fegyvereket.
• Használd, tehát a mérleget, hogy mérlegelhesd intésemet:

"..., de az olajat és a bort ne bántsd!"

• Atyám, sokat nyomott a latban intésed, az csakis a fekete ló lovasának jussa, ámde  idő érleli a felszentelhető olajat, és a jó bort egyaránt.
• Tengernyi időd van, Fiam, segítelek kiforrni.
• Tengernyi. S vélem az emberarcúhoz hasonlatos élőlény, ki szólított engem...

lábjegyzet: allegória  - Jelen esetben a tudomány elvont, összetett fogalma élő minőségnek tételeződik, azaz általános értelemben megfeleltetődik a lónak, konkrétabban a fekete lónak, teljes konkrétsággal  a Jelenések könyve fekete lovának. 

IX. Az első (és a harmadik) pecsét feltörése

• Lássuk csak, Atyám!: "Íme, egy fehér ló..." [66./6./2]
• Szeretnéd, Fiam?
• Világ életemben ezt a lovat akartam.
• A tiéd.
• Taktikai megfontolás okán mégsem a fehér lovat választom. 
• Ha nem a fehér lovat, akkor melyiket?
• A feketét.
• Akkor legyen a Te választásod szerint! Eztán azután nincs apelláta, mondván: - Atyám, én nem ilyen lovat akartam.!
• Atyám, én nem ilyen lovat akartam; ámde az akarat az ösztön dolga, a választás a szellem munkája. 
• No, Fiam, meg kell hagyni, alapost megfeleltél, jobban nem is lehetett volna. Nevezd el a lovad!
• Legyen a fekete ló neve "Tudomány"!
• Az áldóját, micsoda frappáns elnevezés! Nem tulajdoníthatja magának lovad kitenyésztésének egyedüli érdemét sem nemzet, sem vallás, egyetemes kincs. 
• Jól megfér a latin kalligráfiában az arab számjegy.
• Jól. De valami nem fér a fejembe...
• Mi lenne az, Atyám?
• A fehér lóra is aggathattad vón a Tudomány nevet...
• Éppenséggel aggathattam vón, csakhogy...
• Csakhogy?
• No, idesüss, Atyám!
• Csupa fül vagyok, Fiam!
• Annak neve, ki feltöri az első pecsétet, Bárány, úgy-é, Atyám?
• Úgy-a, Fiam,, legnagyobb szentsége ez a pecséteknek!
• Oszt megorrolhatnának-é a Bárányra felebarátai, ha elorozná előlük a fehér lovat, hiszen néki hivatalból már amúgy is dukál egy meg számtalan: [66./19./11-13]?
• Teljes joggal. Viszont gondoltál-é arra, hogy a tudós urak még inkább pártot fognak ütni, hisz egyik részük mély meggyőződéssel vallja, s tán szentül is hiszi, hogy a Tudomány névre csakis a fehér ló lehet méltó? 
• Gondolni éppen nem gondoltam, ám hála intésednek, Atyám, van reá gondom...
• Lássuk!
• Legyen a fehér ló neve "Tudomány'", azaz "egyszer megvesszőzött Tudomány", s lovasa legyen Sir Richard Dawkins!
• Zseniális: a létemben őszintén kétkedő kiérdemelte megbecsülésemet! - Még hogy Istennek ne lenne humora!? (Erzsébet kuzin, kérem, intézkedjen a lovaggá ütés ügyiben!)
• Több ez, mint humor, Atyám! Ez tudomány, az ajándékozás művészete.
• Hoppá! Mondom, zseniális, kétszeresen is az! Megajándékoztam az ateisták vezérszónokát a fehér lóval. De miként fogadhatná ajándékomat az, ki nem csupán létemet, de létjogosultságomat is élharcosan tagadja?
• Atyám, óvatosan az ilyen magvas felvetésekkel, Nietzschének a torinói fuvaros lova tette be a kaput!
• Mit javasolsz hát, Fiam?
• Fogalmazzunk tudományos igényű szakszerűséggel:

Sir Richard mém állományának struktúrája nem teszi számára lehetővé 

annak a hallatlanul összetett absztrakciós folyamatnak a megértését,

 amelynek egyik kifejletét az első pecsét feltörése képezi.

VIII.

• Drága jó fizikusaink értenek minket?
• Aligha. 
• Kéne a képlet?
• A VILÁGKÉPLET?
• Az.
• Megkapják.
• Meg. - Szóból ért az ember; -- a görög betűkből pedig a fizikus.
• Akkor helyettesítsük be végre O+A-t!
• Inkább életet lehelünk belé. - Szóból ért az ember.
• -- A görög betűkből pedig a fizikus.
• Alfa - béta - gamma?
• Trigon.
• Alfa - béta -gamma - delta?
• Tetragon.
• Alfa - béta - gamma - delta - éta?
• És ha a sokszögnek több szöge van, mint ahány alfabetje a görögöknek?
• Megvesszőzzük. Egyszer megvesszőzött alfa; egyszer megvesszőzött béta ... 
• Remélem kétszer megvesszőzött alfára nem kerül sor!
• Miért?
• Mert akkor O+A-t is meg kell vesszőzni.
• Képletes beszéd.
• Dürernek hála, nem csupán képletes, de egyszersmind képes is.
• Hiába no, leszünk akkora Úr, hogy a fizikusok kedvére (is) tegyünk!
• Béta - Alfa - Lambda?
• ???
• Segítek: Béta az idő folyamán elveszített egy lambdát. 

VII.

• Miként mutat az első négy pecsét a szellemi síkon?
• Felemelheted a Könyvet; kitépheted, összegyűrheted, lenyelheted lapjait apránként, de nem a gyomrod lesz, mely megemészti betűinek értelmét:

VII./1.: Albrecht Dürer illusztrációja az Apokalipszis 10. fejezetének 9.-11. verseihez, forrás

              

• Értem: másként tápláltatik  a szellem, miként ahogyan a lélek.  A lelki síkon leképzett szöveg csakis szellemi síkon értelmeződhet.
• Pontosan. János jelenéseinek legelső "szövegkönyve" akár el is kallódhatott volna. Nem így történt, kanonikussá vált. Ötödik fejezetének [66./5.] értelme pedig felettébb világos: csakis Júda törzsének oroszlánja, a Dávid utóda - a Bárány nyert felkentséget a pecsétek feltörésére.
• Átviszem az értelmet: Júda törzsének oroszlánja, a Dávid utóda - a Bárány Jézus-Krisztus személyének szimbolikus alakjai. Sőt, az írott szövegben maga a Jézus-Krisztus szókép is csak jelöli, de meg nem jeleníti a személyt.
• Valóban.  A megjelenítés azonos tér-idő kontinuumban létező személyek interakciója. Aktív és passzív formája létezik. Passzív formáját a művészeti ágak közül leginkább a színjátszás reprezentálja. Aktív formája maga az ÉLET.
• Azt óhajtod tudtomra adni, hogy a Bárány megjelenítése kizárólag aktív formában lehetséges?
• Bizony, bizony!
• Egy létező személy feltöri az első négy pecsétet, ezáltal deklarálja, Ő a Bárány?
• Bizony, bizony!
• Ez meglehetősen szimplán hangzik.
• Akkor akár Te is megpróbálkozhatnál vele.
• Én?
• Te.
• Hogy jövök én ahhoz?
• Kapod tőlem a bátorságot.
• Törjem fel az első négy pecsétet?
• Törjed! 
• Álljon meg a nászmenet! Arról volt szó, hogy az absztrakciós folyamat megértésére és megértetésére törekszünk.
• Mennyivel inkább megértjük, ha nem csupán tevékeny részt, de főszerepet vállalunk benne!
• Beadom a derekam. Absztrakciós folyamatról beszélünk. A folyamatnak lépései vannak.
• Lássuk azokat a lépéseket!
• Lássuk:

1. János lelkileg elragadtatott-; mai szóhasználattal élve transz állapotba kerül,  képzeletében, lepereg egy eseménysor. (A transz állapot kifejezésre hiába is szerkesztenők értelmező hivatkozást, azok hasonlóképpen az absztrakció fogalmának meghatározásához pontatlanok, következésképpen elfogadhatatlanok számunkra. Így előáll az a lehetetlen helyzet, hogy nem csak az absztrakciós folyamat egészének a helyes értelmezésével nem vagyunk kész, de egyes részfolyamataiéval sem.)
2. János a lelki síkjának történéseit írásképbe rögzíti.
3. János írása fennmarad, a Szentírás zárókönyveként kanonizálják.
4. János írása előbb kézírásos-, később nyomtatásos sokszorosítás és számos nyelvre történő lefordítás révén egyre szélesebb  tömegek számára válik elérhetővé. A 4. lépés jelentős kultúr-; és technikatörténeti  mozzanatát képezik a Dürer  kiadásában megjelenő, saját keze által nyomtatott, illusztrált, az A.D. 1498-ra datált  kötetek. Jelentőségük abban áll, hogy Dürer nem csupán az újdonságnak számító nyomtatási eljárást alkalmazza a sokszorosításra, hanem kiemelkedően magas színvonalú metszeteivel illusztrálja a kiadványát.
5. Jelen pillanatban János jelenéseinek ismerete és prediktív volta elismerésének birtokában kísérletet teszünk az aktiválására. Az aktiválás első mozzanatát a Bárány megjelenítése képezi.   

                                                                                   

VI.

• Betér a fűszeres blogunkba az első leendő kuncsaft, s kér három szem szegfűszeget. Te staniclibe mersz számolatlanul, s udvariasan odanyújtod felé: - "Tessék parancsolni, ajándék, Ön az első vásárlóm. Legyen máskor is szerencsénk!"
• Természetesen így cselekszem, de mit tegyek, ha...



VI./1.

• Mit teszel, ha nem vevő a gesztusodra; gyanakodva belekukkant a stanicliba,és kijelenti, ez nem szegfűszeg ?
• Mit tehetnék? Nem fogom győzködni, hisz nyilvánvaló, egyazon dologról különféle fogalmakkal rendelkezünk. Elnézést kérek, majd átirányítom egy másik standhoz.
• Nyilvánvaló! Csakhogy a fűszeres blogunkban nem kínálunk szegfűszeget.
• Persze, értem, analógiát alkalmazol: A szellemi javainkat a szegfűszeg képe által képzed le az anyagi síkra.
• Fején találtad a (szegfű)szeget!
• Ezt nevezzük művészi absztrakciónak?
• Miféle meghatározása ez a fogalomnak: "...elvonatkoztatást jelent, a leglényegesebb dolgok kiemelését és általánosítását."
• Mi a baj vele?
• Te nem hallod?
• - No, most következik megint ez:
• Pedig kaptál fület a látásra!
• Hoppá, kaptam! A lényeg kiemelése és általánosítása nincs összhangban  az elvonatkoztatás jelentéstartalmával.
• Hol a bibi?
• Elvonatkoztatunk például abban az esetben, amikor egy kifejezés jelentéstartalma az eredetitől eltérő értelmet nyer, azaz a kifejezés csakis a módosult jelentéstartalom ismeretében értelmezhető helyesen.
• A fenébe, ez túl akadémikus! Nem lehetne egyszerűbben?
• A "Hol a bibi?"  kérdésedre nem egy friss horzsolást kezdtem keresgélni a karomon, hanem  szövegösszefüggésben értelmeztem, és átvitt értelmet tulajdonítottam neki: "Mi a probléma?"
• Melyik főnévi igenevünk fejezi ki a "lényeges dolgok kiemelését"?
• A "kivonatolni".
• Érdekes, a szótő marad, a képző és az igekötő változtatása viszont gyökeresen más értelmet ad a kifejezésnek!
• Valóban. A magyar nyelv logikája különbözik a latinétól.
• Mennyire igaz: ha a szó paneljeit, magyarán alkotóelemeit a szemből nézve bal-jobb sorrendiségnek megfelelően tükörfordítjuk, figyelmen kívül hagyjuk a szótő prioritását, ellenben makacsul ragaszkodunk a propozíció "el-" értelmű fordításához, akkor az igekötő vakvágányra visz minket: 'el-von-atol  alak nem létezik a magyar nyelvben.
• Mint említettem volt, a magyar nyelv logikája más. Nem engedi meg a lényeg szem elől tévesztését. Ha ki akarja emelni a lényeget, akkor azt nem úgy teszi, hogy a lényeg mellől elvonja a lényegtelent, hanem megragadja azt, és direkt módon kiemeli; kivonatolja.
• Milyen igaz! Elvonatkoztatni a lényegtől,  vagy kiemelni,. kivonatolni azt, ellentétes értelműek; márpedig a formális logika szabályai nem engedik meg, hogy egy számunkra kiemelten fontos, egymondatos definíció esetében a fő-; és mellékmondat állításai ellentmondásban legyenek.
• Világos, helyesbítettük a meghatározást.
• Nem.
• ???
• Csupán rámutatunk a benne rejlő ellentmondásra, s megkíséreljük feloldani azt. Ebből nem következik, hogy az általunk módosított formája elfogadhatóvá válik a számunkra. Ellenkezőleg, a definíciót még ebben az alakjában is meglehetősen pontatlannak tartjuk.
• Hogy jövünk mi ahhoz?
• Vesszük magunknak a bátorságot! Álláspontunk szerint az absztrakció specifikus, többnyire összetett, olykor meglehetősen bonyolult  eljárás, nem lehet egy-két mondatos, általános érvényű értelmezését nyújtani. Elsősorban ennek tudjuk be tömör igényű anyanyelvi meghatározásának ellentmondásba torkollását, kudarcát.
• Becsületes ez? Nem kiváltunk, csupán elvetünk?
• Csupán annak ódiumát nem vállaljuk fel, hogy a hibás meghatározást egyetlen szemvillanás alatt hasonló tömörségű, de pontos magyarázattá csiszoljuk.
• Akkor mit teszünk?
• Visszatérünk az "első négy pecséthez", alkalmasint általuk teszünk kísérletet az absztrakciós folyamat megértésére, megértetésére.

V.

• Lovas és lova egységet képez. A ló lovasa szándékának megfelelő mozgásokat hajt végre. Az irányítás, igazgatás elsősorban a ló érzékeny pofaüregébe helyezett zabla révén tételeződik át annak agyközpontjába. Húzzuk meg Dürer képén a lovak zabláin, valamint a lovasaik fejcsúcsán áthaladó vízszinteseket:

V./1.

• Meghúztuk.
• A vízszintesek és a képszélek által határolt terület jelzi a "szellemi régiót".
• Szemléletes! Rögtön szembetűnik, hogy az első három lovas esetében (piros színű vízszintesek) szinte hajszálpontosan egybevág ez a terület.
• Pontosan, illetve hajszálpontosan. A "Halál" "szellemi régiója" (fekete színű vízszintesek) viszont látványosan elkülönül, nincs átfedés, sőt jól kivehető határsáv választja el azokat.  Területük nagyjából azonos méretű.
• Nagyjából, de mintha...
• A "Halál"  "szellemi régiójának" területe valóban  szélesebb valamivel. Ez abból a hibás morfológiai transzformációból adódik, melynek révén a "Halál" gebéje lógatja a fejét.
• Akkor ennek nincs különösebb jelentősége?
• Nincs. Annak van jelentősége, hogy a két régió elkülönül egymástól, mégpedig úgy, hogy a három lovas kizárólagosan birtokolja a magasabban elhelyezkedő szférát.
• Ismétlem: szemléletes. De úgy vélem, ennek dacára is lesznek számosan, akik az okfejtésünket badarságnak tartják.?
• Sokkal számosabban lesznek azok, akik véleményt sem képesek formálni róla, mivel meg sem értik. De azok lesznek tömegével, akikhez el sem jut.
• Mi a helyzet velük?
• Nézd, ha a magunk lelkiismerete szerinti kellő becsülettel járunk el, és értelmesen érvelünk, szemléletesen szemléltetünk, akkor sem várható el, hogy széles körben megértsék, elfogadják, magukévá tegyék. A mi tekintetünk elsősorban azokra vetül, akik fel-; és  elismernek.
• Szemléletesebben, kérlek!
• Miért is ne! Végtére a Fiú sem tesz egyebet példabeszédei által, mint szellemi javait anyagi köntösbe öltözteti azok számára, akik csakis testi szemeikkel képesek felfogni a környező Világot. 

IV.

IV./1.: Albrecht Dürer: Az Apokalipszis lovasai, forrás

•  Makulátlan megoldás, mi több, szemfüles!
•  Mégis hiányérzetem van.
•  Miért?
•  A könyv [66./6./1-8] szövege kifejezőbb, mint Dürer metszete.
•  Az "íj"; a "kard"; a "mérleg" maradéktalanul azonosítja a "lovasokat", miként ahogyan a határozott         sorszámnevek az "élőlényeket".
• Valóban ennek felismerése adta kezembe a párosítás kulcsát, ám Dürer lovaival nem vagyok            kibékülve.
• Az "íj"; "kard"; "mérleg" a lovasok kezében azonosítja a lovaikat is.
• No, pont ez itt a bibi! A "fehér"-; "veres"-; "fekete lovat" 'egy kalap alá veszi Dürer.
•  Mondasz valamit. A kép felső hányadában vágtat a három erőteljes paripa, míg a negyedik, fakó gebe nem   csupán állapotjellemzőinek, de némileg a pozíciójának tekintetében is elkülönül a képmező alján.
•  Márpedig a szövegből ez sehogyan sem következik, mert az egyetlen jellemzőt említ, mégpedig a lovak   szőrzetének színét.
•  Valóban. Ez sem kevés, hiszen a színekhez jól körvonalazható jelentéstartalmak társultak a századok  során.
•  A századok során. Azonban Dürer a XV. század utolsó éveiben készíti sorozatát. Ekkoriban a jelképi  jelentéstartalmak még kiforratlanok. Monokróm metszetén a morfológiai jelentéstartalom kizárólagos. Ilyen   körülmények közepette a "fakó" szín gebévé transzformálása egyértelmű művészi tévesztés.
• Ne legyünk igazságtalanok Albrecht Dürerrel! Kivételes művész. Metszetsorozata egyedülálló mind a mai napig.
• Nem vagyunk azok. Művét segítségül hívtuk az első négy pecsét értelmezéséhez, ez kitüntetés. Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet félreértelmezései felett.
• Ne hunyjunk szemet, sőt fésüljük át újra, meg újra a szöveget [66./6./1-8], nehogy elkerülje valami lényeges a figyelmünket!
• A szöveg szerkezetileg kiegyensúlyozott, minden egyes "élőlényre" és annak "lovasára" két-két vers vonatkozik.
• Mire következtetünk ebből?
• A "négy lovas" alapvetően egyenrangú, a sorrendiség nem feltétlen határoz meg közöttük hierarchiát. Ugyanakkor az első három lovashoz tárgyi attribútumok rendeltetnek, a negyediknek eltérő az állapota. A "fakó ló lovasa" direkt módon nem birtokol tárgyi attribútumot, ugyanakkor néven neveztetik: "Halál".  Továbbá [66./6./8] 

"...a Pokol követte őt, és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által."

• Szó, mi szó, a "fakó ló lovasa" egymaga félelmetesebb, mint a másik három együttvéve. 
• Ha innen nézzük, akkor viszont ezt a tényt remekül áttételezi a lovasok pozíciója: A "fakó ló lovasának" szellemi szférája nagyjából azonos nagyságú területet birtokol, mint három társáé közösen.
• Én még csak értem, mit is szeretnénk mondani, ám a statisztika azt mutatja, olvasnak minket néhányan a nagyvilágban. Ki tudjuk fejezni ezt számukra közérthetőbben?

       

• Remélhetőleg igen. Tisztázzuk, mit értünk a lovas "szellemi szférája" alatt!
• Tisztázzuk!

         

III.

• A fejezetcím "négy pecsétje", "négy lovasa" csupán a lényeg kiemelése. Nemde bár?
• Pontosan!
• A fejezet első két verse [66./6./1-2] ezt mondja:

1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik, mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" 2 És láttam, íme egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.

          Máris megjelent az első lovas! De honnan keveredik ide a "négy élőlény" közül az egyik?

•  "Négy pecsét", "négy lovas", negyedik metszet, "négy élőlény".
•  Visszhangos a 'búrám a négyesektől.
•  Nem eléggé!
•  ?
•  Negyedik fejezet [66./4.].
•  Aha! Máris olvasom...

6 ...és a trónusnál középen, elől és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 ...

           Felleltem a "négy élőlényt".

•  Fellelted. De megragadtad-e lényük lényegét?
•  Az első oroszlán, a második bika, a harmadik ember, a negyedik sas.
•  No, nem pont ezt mondja a szöveg!
•  Mire való ez a szőrszálhasogatás?
•  Ha csak úgy szőr mentén fésülöd át a szöveget, elveszíted a "négy élőlény" lényének lényegét.
•  Na jó! Nem éppen olyanok, csak azokhoz hasonlatosak.
•  Továbbá?
•  Továbbá? Továbbá, a "harmadik élőlénynek" csupán az arca hasonlatos az emberéhez.
•  Továbbá?
•  A "negyedik élőlény" nem csupán sashoz, de repülő sashoz hasonlatos. Miért fontos ez?
•  Megörökítetted a Bakony erdei felett szárnyaló sasokat, miként ahogyan a Margit sziget rab    madarát is.
•  Sőt! Többszörösen megtekintettem a BBC "A sas" c. ismeretterjesztő kisfilmjét.
•  Emlékszel, miként ragadta ki a fehérfejű rétisas a tó vizéből a nagytestű lazacot?
•  Röptében.
•  Vedd el terét, zárd ketrecbe, vess elé koncot, döghúst, s figyeld meg hogyan változik  természete!
•  Szánalmasabb lesz a keselyűnél.
•  Adj, tehát eget s teret  a sasnak, adj, és adj még, hisz három pár szárny adatott mind a "négy  élőlénynek"!
•  Értem.
•  Ha érted, értsed jobban!:  Három pár szárny adatott mind a "négy élőlénynek", de a sashoz    hasonlatos eleve repül.
•  Megértettem. 
•  Párosítsd  a "négy lovast" a "négy élőlénnyel"!
•  Kézenfekvő. Felhasználhatom Dürer negyedik metszetét?
•  Természetesen, ha segítségedre van.

II. A Fenevad száma

•  Rendben. Melyik a legismertebb numerikus kód A hétpecsétes könyvben?
•  A 666, a Fenevad száma.
•  Pontosan. És ha így  írom: 66.6.?
•  Megszámláltad a Könyved  könyveinek, s fejezeteinek számát.
•  Üsd fel, tehát a könyvet! Mi áll a 6. fejezetében? 
•  A fejezet címe: "A négy első pecsét és a négy lovas".
•  Látom, olvasni azt tudsz. De érted is, amit olvasol?
•  Miféle faragatlan kérdés ez, hát hogyne érteném!?
•  Hisz kaptál szemet a látásra, fület a hallásra, értelmet a befogadásra!
•  Mire fel ismét ez a krisztusi citátum?
•  Ez nem egyszerű, de kibővített mesteri szólás-mondás.
•  Jó, jó! De mi az értelme?
•  Ó, csupán ennyi: A szöveg olvasásának képessége nem foglalja magában az értelmezés tudományát.
•  Ah, milyen igaz! Ezért találták fel a szövegértési vizsgafeladatokat.
•  Nos, "A négy első pecsét..."?
•  Gondolom, A hétpecsétes könyvnek az első négy pecsétjét jelenti.
•  Gondolod, vagy bizonyos vagy a dolgodban?
•  A fenébe is, bizonyos vagyok benne, hisz máshogyan sehogyan sem lehet!
•  Hoppá, ezt a magabiztosságot hiányoltam belőlem mindig is!
•  Most csúfolódsz?
•  Mondhatni. Érted, tehát a fejezetcímet.
•  Értem; 'naná, hogy értem, mi az, hogy értem! De azért mégse [lóssunk-fussunk] ennyire!
•  ?
•  Ott van a fejezetcímben még a négy lovas. Őket emlegetjük az Apokalipszis lovasaiként?
•  Úgy biza!
•  Hallottál Dürer metszetsorozatáról?
•  Mintha.
•  Kaptál fület a látásra.
•  Tyű az áldóját, értem!
•  Ha valóban érted, szemfüles vagy.
•  Mondom, hogy értem: adtál egy fülest.
•  Kapisgálod.
•  Szemfüles vagyok!
•  Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Űhm...
•  Vak a Te füled? Azt kérdeztem: Hányadik metszet a "négy lovas"?
•  Ühüm, kapisgálom. Lássuk csak! A negyedik.
•  A negyedik.

  

I. A Bárány átveszi a könyvet [66./5.]

•  Milyen hitű a Bárány?
•  Természetesen keresztény.
•  Természetesen. Ezen belül katolikus, vagy protestáns?
•  Protestáns.
•  Mi okból?
•  Mert így az Ő Szentírása 66 könyvet számlál.

I./1.: Ferencz Béla fafaragó oltárképe, Pálos sziklatemplom, Budapest; fotó: Szeletai Sámuel

    

•  Mi végre számolni a könyveket?
•  S mi végre számozni a fejezeteket, verseket?
•  Értem.
•  Ha érted, kaptál szemet a látásra, fület a hallásra.
•  Mégsem értem. Mondd el, mutasd meg, kérlek!